Kaposvár belvárosa kicsi, de csinos. Megnézem a Szász Endre kiállítást a Vaszary Képtárban. Ugyanaz a női arc százszor megfestve. Egy kávéház teraszán presszókávét szürcsölök, és olvasom az útra hozott könyvet. A vietnami háború során amerikai repülőgépek hatalmas mennyiségű hamis vietnami papírpénzt dobtak le Vietnam felett (az igazi helikopter pénz). A hamis bankón egy nyom nélkül leválasztható szelvény volt, amire az amerikaiak háború ellenes propagandaszöveget nyomtattak. A hamis pénz inflációhoz vezetett (az USA megfogadta Lenin híres intelmét, miszerint nincs biztosabb módja egy társadalom szétzilálásának, mint pénzének elértéktelenítése). Később eszem egy fenséges cézár salátát egy kis száraz vörösborral. Már ezért a salátáért megérte leutazni. Meghallgatom Fazekas Gergely zenetörténész rövid előadását az esti koncerten elhangzó művekről. A koncert utólsó darabja Bartók Divertimentója, amit a fesztivál művészeiből alakult kamarazenekar ad elő (Kelemen Barnabással az élén). Megtörténik a csoda, az elődás szenzációs. Még tart a tapsvihar, de én már a mosdóban injekciózom az inzulint a combomba. Kilépve a Szivárvány Kultúrpalotából száz méterre a főtéren játszani kezd egy rockzenekar. A Sweet Home, Alabamával kezdenek. Észre veszek a főtéren egy hagyományos (érmés, kagylós) nyilvános telefont. Kilépési pont a Mátrixból. Hosszú még az éjszaka.