Olvasom a Helikon kiadó Hallgatni akartam címet viselő új Márai kötetét. Az "Anschluss naplója", egy polgár hangulatjelentése a "keresztény, nemzeti" Magyarországról, a Horthy-rendszer mint "neobarokk fasizmus" (Mihancsik Zsófia az egészet fejből megtanulja, mint antik hellének anno az Iliászt). Az írás nulla fokához érek: Márai fontoskodó tudálékossággal értekezik arról, vajon milyen feladata lehet még a polgárnak az "eltömegesedett világban" (1949-ben). Ezt írja: "[A] kapitalista termelési rend csak akkor tud az eltömegesedett világban egyénnek és tömegnek életformát mondani, ha emberszabású egyezkedést köt a szocializmussal". ("életformát mondani", "emberszabású egyezkedést köt" - juj). Mi lesz hát a polgár dolga? Ahogyan a polgárság egykoron "átvezette a világot a feudalizmusból az alkotmányos parlamentarizmusba", úgy vezetné most át a "tömegeket a kapitalizmus életformáiból egy emberi mértékkel mérhető, a kereszténység igazi alapelvei szerint felépített nyugati szocializmusba". A polgárság mint a proletariátus élcsapata. (Mondjuk, Marx is látta: mivel a polgári tudat a legfejlettebb tudat, így az első kommunisták szükségképpen a burzsoáziából kerülnek ki). Márai a "kapitalizmus és szocializmus közötti nagy megbékélésről" írva "Harmadik Útról" beszél. Néhány oldallal elébb Wilhelm Röpkét emlegeti (az egész "eltömegesedés" problematikát tőle veszi). Gyanítom, ez a bizonyos "Harmadik Út" Röpke 1943-ban idehaza is megjelent A harmadik út: korunk társadalmi válsága könyvéből jön. Ha így van, Márai valamit alaposan félreért.