"Személyi igazolvány, van, tehát én létezem"

Három hete fedeztem fel, hogy szeptember végén lejár a személyi igazolványom. (Egész pontosan egy postai ügyintéző hívta fel rá kedvesen a figyelmemet, amikor flepni ellenében kiadott egy csomagot.) Én akkor rögtön telefonáltam az okmányirodára, és mára adtak időpontot. Ma az okmányirodában viszont csak egy ideiglenes igazolványt kaptam, mert a meglévő már lejárt, szóval egy hónap múlva fáradjak vissza. Roppant logikus. De az én hibám, miért az utolsó hetekben veszem észre, hogy le fog járni a személyim. Nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy amikor az okmányirodában az ügyintéző hölgy közölte, hogy ma csak egy ideiglenes igazolványt kapok, én némi lakonikus malíciával, de azért vidáman azt mondtam neki: "Egy valóban szabad országban az embereknek nem is lenne személyi igazolványuk". Na erre megkaptam a méltó választ, a hölgyből kibukott az arrogáns protofasiszta bürokrata: "Örüljön, hogy nem egy chipet kap a bőre alá!" Jézusmárja, hát tényleg örülök. Elvégre az alkaromra is tetoválhatnának egy azonosító számot.

***

Ma negyven éve halt meg Ludwig von Mises. Ennek alkalmából meghatározatlan időre kitettem ide oldalra egy "Napi Mises" oldaldobozt.

Címkék: személyi