Mindig szimpátiával tekintettem Schmidt Mária történészre. Frissen megjelent Nyugaton a helyzet változóban című kötetét is szimpátiával olvastam. Jóllehet a könyv nem olyan nagy durranás. Kissé csapongó, pár oldalas esszék gyűjteménye. Mindazonáltal üdítőleg hat rám a szövegek egészséges, – a „pénzügyi dereguláció”, a „globalizáció” meg a hasonlók helyenkénti szokványos ekézése ellenére is – alapvetően republikánus világlátása és harcos antikommunizmusa, ami miatt egyébként szimpátiával vagyok Schmidt iránt. Üdítőleg hat rám, ha egy magyar értelmiséginek Szolzsenyicin a referencia, és nem Marcuse. És hogy nem a posztkádárista balos felvilágosultság szürke mellénykés avítt, cincogó hangján kíván szólni a világ dolgairól.