A Népszabadság hétvégi mellékletében Révész Sándor recenziója Wapshott Keynes és Hayek könyvéről. Révész szóba hozza a kötet fordítóját, Felcsuti Pétert, a Raiffeisen Bank egykori vezérét, a Bankszövetség volt elnökét. Révész szerint Felcsuti "nyilván nem a konyhapénz kiegészítése végett fordította le" a Wapshott könyvet, hanem állítólag üzenni kíván a népnek: a Keynes és Hayek közti középútra van szükség. Arra, hogy "beletendáljunk végre a szintézis szürkéjébe" (értsd: a mindent feketén vagy fehéren látó szemlélettel szemben). Bizonyára. Mindazonáltal Felcsuti a fordítói előszóban expressis verbis Keynes mellett teszi le a voksát, igaz, Hayek meglátásait is méltatja. Nota bene Felcsuti MaNcs-cikkeiből (posztjaiból) is valamiféle szociáldemokrata világlátás tükröződik, ha egyáltalán. Felcsuti valójában több könyvet is lefordított az elmúlt években: pl. Liaquat Ahamednek A pénzvilág urait, Dani Rodiknak A globalizáció paradoxonát vagy az Akerlof és Shiller szerzőpáros Animal Spirits kötetét. Ezek a könyvek premier ligás szerzők nagy sikert aratott művei, amik sokkal inkább a minőségi ismeretterjesztést képviselik, mint a "szintézis szürkéjét" (és inkább keynesi vonalon, ha már így nézzük). Szóval amit Felcsuti csinál, az nekem inkább hiánypótlásnak tűnik (amihez a magam részéről jó egészséget kívánok neki).