Európa gyengén muzsikál, így aztán a megszorítások politikájának sikeressége mellett érvelni, pusztán azon az alapon, hogy az európai gazdaságok legalábbis nem omlottak össze, fölöttébb gyenge érv. Vélekedik legújabb Project Syndicate cikkében Stiglitz. Olyan ez, állítja, mint amikor a középkori borbély azért tartja a köpölyözést sikeres gyógymódnak, mert lám a beteg még nem halt meg. Én persze nem tudom, hogy kicsoda állított ilyesmiket, mindazonáltal épp a keynesiánusok érveltek hasonlóképpen a fiskális stimulus mellett, annak sikertelensége ellenére: igaz, a gazdaság egy tapodtat sem lendült fel a költségvetési költekezés hatására, de legalább nem omlott össze. Vagyis az ösztönzés sikerét nem az mérte, hogy milyen állapotba került tőle a gazdaság, hanem az, hogy milyen állapotba került volna, ha nincs a stimulus. És ha a gazdaság továbbra is gyengélkedik, mondták a Keynes-hívek, akkor ugye nem a stimulus volt hatástalan, hanem éppenséggel nem volt kellően nagyszabású. És ezt az érvet maga Stiglitz is elsütötte persze (egyebek közt egy korábbi másik Project Syndicate cikkében), amikor arról volt szó, hogy Obama elnök 2009-es 800 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagja nem ért semmit. Más szóval, Stiglitz szerint az, hogy nem omlott összeg a gazdaság, remek érv, ha a fiskális stimulusról van szó, de pocsék érv, ha a fiskális fegyelemről. Így aztán a megszorítások hívei is nyugodtam azt válaszolhatják Stiglitznek: a megszorítások politikája egyáltalán nem bukott meg, miként azt állítja, csak éppenséggel nem volt kellően nagyszabású. És Stiglitznek szava nem lehetne. Máskülönben a cikk teljességgel a szokásos.