Előzetes várakozásaimnak megfelelően, a rendszerváltást követő két évtized politikatörténetének Lendvai-féle olvasata a Debreczeni József-Békesi László-Vásárhelyi Mária-háromszögben mozog. De Békesi helyett Petschnig Mária Zitát is írhatnék, vagy bármelyik szürke mellénykés posztkádárista okosságfosót. A könyvben egyébiránt nincs semmi, amit egy random ATV-néző ne tudna (leszámítva talán azt, hogy  Antallnak Wilhelm Röpke volt a példaképe). Egy átlag ÉS olvasó társszerző is lehetne. Ezzel szemben pl. egy svéd olvasónak (a könyv eredetileg németül íródott, de angolul is megjelent) valószínűleg kicsit tömény, és követhetetlen a sztori. Kis János vagy Apró Piroska személye Stockholmban nem evidencia. Végtére mi sem ismerjük a svéd lapok szalagcímeit még ha maguknak a svédeknek talán unalomig ismertek is. Szóval, függetlenül politikai meggyőződéstől, ez a könyv idehaza kevés. Egyébként meg valószínűleg sok.