Aki kérdez: Rajcsányi Gellért. Aki válaszol: Antonio Martino. Az interjú jórészt fedi Martino beszédét is. (Kieg. A Martino-féle trilemma egészen okos. Hosszú távon nem lehet egyszerre tartós gazdasági növekedés, kiterjedt jóléti állam és kiegyensúlyozott központi költségvetés. Más szóval lehet I. folytonos gazdasági növekedés kiterjedt jóléti állam mellett, de csak állandó költségvetési deficit, vagyis növekvő államadósság árán, II. folytonos gazdasági növekedés kiegyensúlyozott költségvetés mellett, de csak a kiterjedt jóléti államról való lemondás árán, illetve III. kiterjedt jóléti állam kiegyensúlyozott költségvetés mellett, de akkor ennek a tartós gazdasági növekedésről való lemondás az ára. Kétség kívül van ebben egy nagy adag tapasztalat és gyakorlatias ráció, még ha esetleg nem is szigorúan apodiktikus összefüggésekről van szó. Az is világos, hogy a liberális Martino a gazdasági növekedést és a fiskális fegyelmet preferálja, aminek e trilemma értelmében a kiterjedt jóléti államról való lemondás lenne az ára. E trilemma fényében aggodalma adhat okot, hogy amennyiben a közös pénz megtartása érdekében az eurózóna tagállamai kénytelenek lesznek fiskális fegyelmet gyakorolni, akkor ez tartósan alacsony gazdasági növekedéshez fog vezetni, lévén hogy kiterjedt jóléti államokról van szó.)