Van Ragnar Frischnek egy A közgazdasági elmélet új irányzata. A közgazdaságtan mint tapasztalati tudomány című írása. Ebben Frisch azt állítja, hogy a közgazdaságtan csak akkor válhat valódi tudománnyá, ha ökonometriai módszerekkel empirikusan teszteli elméleteit. A versengő teóriák és egymással perlekedő gazdaságpolitikai receptek között a jövőben az empíriának kell majd igazságot tennie. Frisch példát is hoz, méghozzá a gazdasági válságokkal kapcsolatosan. Négy, akkoriban közkeletű, egymással ellentétes alternatív válságkezelési receptet említ: I. általános bércsökkentés, ami költségcsökkentést jelent a vállalatok számára, II. általános béremelés, ami a növekvő lakossági vásárlóerő következtében dinamizálja a gazdaságot, III. kamatláb csökkentés, ami ösztönzi a vállalkozásokat, IV. kamatláb emelés, ami ösztönzi a lakossági betételhelyezést, és így közvetve a vállalti hitelezést. Mindegyik elgondolás logikusnak tűnik. Melyik lenne hát a jó kúra? Frisch szerint a jövő ökonometrián alapuló tudományos közgazdaságtana már világosan tudni fogja az ilyen és hasonló kérdésekre a választ. Frisch tanulmánya 1932-es. Ma 2015 van. Frisch vágya valóra vált: az elmúlt nyolcvan évben annyi tudományos ökonometriai modellt konstruáltak, mint égen a csillag. De vajon van-e világos válasz, ahogyan azt Frisch remélte?