Janet Yellen FED elnök csütörtöki Philip Gamble-előadásának szövege (University of Massachusetts, Amherst). Yellen szerint a tartósan alacsony infláció legfőbb kára, hogy recesszió esetén csökken a monetáris politika mozgástere, amennyiben a zéró alsó korlát miatt a jegybanki reálkamat nem lehet alacsonyabb az inflációs ráta negatív értékénél. Ezért a túl alacsony inflációs cél, vagy az egyéb okból tolerált tartósan alacsony infláció, nincs összhangban a FED kettős mandátumával, vagyis árstabilitás mellett támogatni a maximális foglalkoztatottságot is. Yellen úgy hivatkozik az alacsony infláció e káros hatására, mint ami különös jelentőséggel bírt a monetáris döntéshozók számára az elmúlt években. Aztán néhány mondattal később az egyik lábjegyzetben már elutasító éllel állapítja meg, hogy azok a javaslatok, amelyek magasabb inflációs célt tartanának üdvösnek, éppen azon megfontolásból, hogy recesszió esetén nagyobb tere lehessen a jegybanki reálkamat csökkenésnek, nem veszik számításba azt, hogy az alapkamaton túl a jegybanknak egyéb nem hagyományos eszközei is vannak a monetáris lazításhoz, ráadásul recesszió esetén a kamatcsatorna szokásos transzmissziós mechanizmusai egyébként sem működnek hatékonyan. Hovatovább, egy magasabb inflációs cél kérdésessé teszi az árstabilitási célt is. Szóval kérdés, hogy akkor most az alacsony infláció érdemben korlátozza-e a monetáris politika mozgásterét egy recesszió során, illetve hogy összhangban van-e a FED kettős mandátumával. És hogy ennek megfelelően most akkor mennyire káros.