Négy dolgot kell tisztán látnunk, ha érteni akarjuk az 1929-ben kirobbant Nagy Válságot, vélekedik Lawrence W. Reed Great Myths of the Great Depression című esszéjében. I.) A FED expanzív monetáris politikáját a ’20-as évek első felében, amit ’28-tól aztán esztelen restriktív politika követett, II.) a protekcionista ihletésű 1930-as Smoot-Hawley-vámtörvényt, amivel Hoover az amerikai áruk keresletét kívánta fellendíteni, de helyette pusztán az olyan importfüggő ágazatokat tette tönkre, mint az acélipar, papírgyártás, festékgyártás stb., illetve a vidéki gazdákat, és általuk a vidéki bankokat, III.) a Roosevelt-féle New Dealt, ami az 1933-as Országos Ipari Helyreállítási törvénnyel és az Országos Helyreállítási Tanáccsal tkp. fasiszta jellegű parancsgazdaságot hozott létre, IV.) az 1935-ös ún. Wagner-törvényt, ami sztrájkokhoz, gyárfoglalásokhoz, csökkenő termelékenység melletti növekvő bérekhez stb. vezetett. Mindezeknek persze semmi közük ahhoz a mítoszhoz, miszerint a válságot a kapitalizmus okozta, illetve a Roosevelt-féle New Deal húzta ki az USA gazdaságát a válságból. A fogtündér nem létezik.