A ’90-es évek végén Németország volt „Európa beteg embere”, így az ezredfordulón a német szakszervezetek, munkaadók és a kormány nyíltan megállapodtak abban, hogy a termelékenység növekedését nem a reálbérek emelésére fordítják (a nominális bérek csak az inflációnak megfelelő mértékben nőnek), hanem új munkahelyek létrehozására. Egy közkeletű narratíva szerint valójában ez vezetett az eurózóna válságához (a fizetési mérlegek növekvő egyensúlytalanságához az eurózónán belül), amennyiben a stagnáló reálbérek hatására I.) a fajlagos bérköltségek csökkentek ("belső leértékelés"), II.) a mérsékelt belső kereslet jóárasította a német árukat, III.) a német import csökkent, IV.) a német vállalati nyereségek növekedtek, és így a megtakarítások (pl. Bofinger).

Servaas Storm cikkében támadja ezt a válság-narratívát: a német áruk fajlagos bérköltsége ugyan valóban csökkent, de ezt nem a bérek visszafogása okozta (1999 és 2007 között a nominális bérszínvonal az eurózóna egészéhez viszonyítva relatíve nem változott), hanem a termelékenység növekedése. Azaz a német versenyképesség növekedését a termelékenység növekedése okozta, és nem a bérek leszorítása. (Egyébként is: a német exportcikkek alapvetően nem az áraikkal, hanem a minőségükkel versenyeznek, illetve a német export növekedését döntően nem a bérköltség határozza meg.)

Heiner Flassbeck és Costas Lapavitsas viszont vitázik Storm állításával. A szerzők abban egyetértenek, hogy a fajlagos bérköltségek csökkenése okozta a német áruk versenyképességének növekedését, ellenben úgy vélik, a közös pénzzel az eurózóna tagországai valójában arra szerződtek, hogy azonos szinten tartják a versenyképességüket, amennyiben termelékenységük növekedésének megfelelően emelik a reálbéreket. Vagyis: a németek a felelősek; mert a fajlagos bérköltség csökkenése nem következett volna be, ha a reálbérek is növekednek, tehát mégis csak a „leszorított bérek” okozták a válságot — a németek egyszerűen nem teljesítették a kötelességüket. Ámde kérdés: komolyan erre szerződtek volna az eurózóna tagállamai? Valóban a németek kötelessége volna pl. a spanyolok vagy az észtek kereskedelmi mérlegét egyensúlyban tartani?