A kötet Márai 1936 és 1943 között a Pesti Hírlapba írt cikkeinek (egészen pontosan 58 darab) válogatása. A Búcsú címet viselő nyitó cikk 1939. szeptember 3-án jelent meg. Kezdő mondata exponálja a kötet vezérmotívumát: „Most, amikor sötétedni kezd a drága táj fölött, mely második hazám volt, s melynek földrajzi neve Európa: behunyom a szemem, hogy jobban lássam egy pillanatra, s nem akarom elhinni, hogy ez a búcsú”. Európa felöltötte magára a gázmaszkot, és Márai tudja, ha egyszer le is veszi, az arca többé már nem lesz a régi. A lövészárkokban Spengler Nyugata alkonyodik és Ortega y Gasset tömege virrad. A cikkek Európa régi arcát próbálják még utoljára megidézni, a Kosztolányi-féle „illatokat és ízt szűrő, csodatévő, nagyhomlokú, könyves, vén Európát”, miközben nosztalgikus, negédes, moralizáló búcsút vesznek a „tegnap világától”.