Nima Sanandaji cikke. A skandináv gazdasági modell csodálói többnyire úgy vélik, hogy a skandináv országok történelme a 20. század második felében kezdődött a jóléti állammal, előtte pedig kietlen puszták valának ezek az északi földek, és csak isten lelke lebegett a vizek felett. De aztán persze mégsem. A skandináv országok valójában már a jóléti állam előtt a világ leginkább prosperáló és a legkevésbé egyenlőtlen jövedelem-eloszlású országai voltak. Amikor még karcsú volt a kormányzati szektor, alacsonyak voltak az adók és működött a piac. Vagyis az, amit a baloldaliak úgy szeretnek Dániában a jóléti államot megelőzően is létezett. A siker kulcsa pedig, vélekedik Sanandaji, valószínűleg kulturális. Egyéni felelősség, bizalom, pontosság, kemény munka. Amit alátámasztani látszik, hogy az Egyesült Államokban élő svédek, dánok és finnek életszínvonala számottevően magasabb, mint az anyaországban élőké, illetve alacsonyabb a munkanélküliségi ráta vagy a középiskolai lemorzsolódás. Pedig az Egyesült Államokban nincs skandináv jóléti állam (még ha Bernie Sanders részéről lenne is rá igény). Viszont újabb kutatások azt mutatják, hogy a skandinávok körében növekszik a járadékfüggőség, és romlik a „protestáns kultúra”.