Olvasni kezdtem Jeffrey Sachs A civilizáció ára kötetét. Az ötödik fejezetben Sachs azt állítja, hogy a Reagan-féle konzervatív fordulatnak tkp. az 1965-ös új bevándorlási törvény teremtette meg a széleskörű választói támogatást. Az új törvény ui. eltörölte a korábbi nemzetiségi kvótákat, melynek hatására az Egyesült Államokban a külföldi születésű lakosok (kivált a spanyol ajkúak) aránya a teljes lakosságon belül erőteljesen növekedni kezdett. A fehér közép- és munkásosztálybeli szavazók pedig úgy gondolták, vélekedik Sachs, ha a határok nem védik meg az adódollárjaikat, akkor majd Reagan „kis állama” teszi meg. Magyarán: a fehér amerika nem akarta a bevándorlókra költeni az adóját, inkább az adócsökkentésre szavazott. Tkp. a polgárjogi mozgalmak sikere is Reagannek kövezte az utat, amennyiben a szövetségi juttatások egyre inkább a kisebbségi közösségekhez kezdtek áramlani. Persze régóta tudott, az etnikai és kulturális sokféleség valójában nem kedvez a politikai baloldalnak, amennyiben csökkenti a társadalmi szolidaritást. Tetszik vagy sem, az emberek akkor hajlandók adót fizetni, ha úgy vélik, saját maguk lesznek a jóléti juttatások kedvezményezettjei.