Az egyenlőtlenség csökkentése merőben politikai szándék kérdése, véli cikkében Anthony B. Atkinson. Az eszközök tárháza pedig kifogyhatatlan: magasabb minimálbér, garantált alapjövedelem, hozamgarantált állami megtakarítási számlák a kismegtakarítóknak, minimális örökség minden 18. életévét betöltő állampolgárnak, irányított állami kutatási pénzek a munkakiterjesztő technikai fejlesztések érdekében, a munkanélküliségi ráta kormányzati „célkövetése” (az inflációs célkövetéshez hasonlóan), közfoglalkoztatottak számának növelése (a kormány mint „végső foglalkoztató” (a végső hitelező jegybankhoz hasonlóan)) stb., stb. Mindez magasabb jövedelemadóból, vagyonadókból és magáncégekben való magasabb állami részesedésből (profitból) finanszírozva. Roppant eredeti. És mindez természetesen működőképes, és hangyányit sem rontana a gazdaság teljesítményén, véli Atkinson. Sőt javítana rajta! Az ingyen sör, tudjuk, beruházás az emberi tőkébe, a növekvő minimálbér pedig fokozza a munkaadók kreativitását (ha máshol nem, az adóelkerülés terén).