A Banking School néhány közgazdászának egykor volt bátorsága kereken tagadni azt, hogy a rendelkezésre álló pénz mennyiségének változása képes befolyásolni az árakat és a kamatlábakat. Az érvelésükbe deus ex machina bevezették a pénzügyi „felhalmozás” gondolatát, mely szerint a tezaurált pénz mennyisége mindenkor úgy változik, hogy az automatikusan semlegesíti a pénzmennyiség változásait. A többlet pénzt egyszerűen elnyelik a szütyők, illetve a forgalomból hiányzó pénzt a korábban felhalmozott pénzekből pótolják. Ám ezt a mesét már rég feladták. A Banking School idősebb közgazdászainak zöme és az iskola kortárs képviselői nem tagadják, hogy a pénz mennyiségének növekedése (legyen az fémpénz, állami papírpénz, beválthatatlan bankjegy vagy bankszámla pénz) – egyéb körülmény változatlansága esetén – az árak általános emelkedéséhez vezet. A tanításuk lényege inkább: a kereskedelmi bankok által teremtett bankjegyek és számlapénzek, melyeket rövid távú hitelek nyújtása céljából hoznak létre, nem befolyásolják az árakat és a kamatlábakat, feltéve, hogy azok nem haladják meg a „kereskedelem igényeit”. Ezek a hitelek biztosítják az adós számára a javak előállításához és forgalomba hozatalához szükséges pénzalapot, és idővel maguktól meg is szűnnek. Ha ui. az áru elkészül és eladják vagy az áru vásárlója kiegyenlíti a tartozását, a hitelt visszafizetik, és a hitelpénz (bankjegy vagy számlapénz) megszűnik. A hitelpénzt a valóságos forgalmi igény hozta létre, és ennek az igénynek a megszűnésével el is tűnik. A termelés volumene és az üzleti élet aktivitása határozza meg tehát azt, hogy a piac az efféle hitelekből mennyit képes felvenni, és kívül esik a bankok hatalmán, hogy megváltoztassák e volument. Nem kell hitelexpanziótól tartani, ha a bankok szigorúan betartják, hogy kizárólag annyit hiteleznek, amivel kielégítik a termelőknek és a kereskedőknek a rövid távú hitelek iránti igényét. De a Banking School ezzel az érvvel elvéti a lényegi problémát. Az nyilvánvaló, hogy nem történik hitelexpanzió, ha a bankok a hitelvolument ugyanazon a szinten tartják. De ha egy új bank lép pályára, vagy ha egy működő bank kezd a korábbiakhoz képest pótlólagos hitelek nyújtásába, akkor viszont megtörténik a hitelexpanzió. Nem igaz, hogy az a hitelvolumen, amit a bankok – az említett szigorú feltételt betartva – nyújtani tudnak, független az üzletpolitikájuktól. A piac mindig olyan helyzetben van, hogy képes felszívni a hitelkínálat többletéből. A hitelkínálat növekedése ui. előmozdítja a hitelkamat csökkentését. Az alacsonyabb kamatláb mellett pedig számos olyan üzleti terv vonzónak mutatkozik, ami a magasabb kamatláb mellett még nem volt az. A kamatláb csökkenése így éppen annak az üzleti aktivitásnak a növekedését ösztönzi, amit a Banking School képviselői megfelelő alapnak tartanak a banki hitelnyújtásra. Vagyis a hitelexpanzió automatikusan növeli a „kereskedelem igényeit”. Mert ösztönzi az üzleti aktivitást azáltal, hogy olcsóbbá teszi a jövőbeli vásárlóerőnek a jelenbelire cserélését. Így miközben a tőkejavak kínálata változatlan, immáron nagyobb kereslet mutatkozik irántuk az üzleti élet részéről. Közvetkezésképpen az áraknak emelkedniük kell. És a boom kezdetét veszi.

Részlet. The Main Issues in Present-Day Monetary Controversies (1944)