„Pozitívnak nevezik a hitet, amelyben a gyakorlatiság elméletileg van jelen – ami eredetileg szubjektív volt, csak mint valami objektív; azt a vallást, amely az élet és a cselekedetek elveként állít fel képzeteket valamiféle objektivitásról, ami nem válhat szubjektívvá” – írja a fiatal Hegel a frankfurti kéziratokban.

*

A római elnyomás alatt, vélekedik Hegel, a zsidó nép eleven szelleme, tetteiben élő nagyszerű erkölcse halott regulákká, betartandó előírások százaivá, tehát elméletté változott. Az élet visszájára fordult: a nép erkölcse többé nem saját elevenségéből fejlődött szabadon, hanem a népélet lett alávetve rögzített erkölcsi törvényeknek. Az erkölcs tételessé válásával a gyakorlat többé nem önmagából, hanem valami külsőből veszi szabályait, ami az objektivitás csalóka köntösében tetszeleg. Nem az élet eleven szelleme által él a törvény, hanem a nép fölött álló imperatívuszként. A vallás pozitívvá válása a szellem önmagától való elidegenülése, tételessé, külsővé válása.

*

„Engels ezért joggal nevezte Adam Smitht a nemzetgazdaságtan Lutherjának” – írja a fiatal Marx a Gazdasági-filozófia kéziratokban.