Keynes az Általános elmélet 21. fejezetében a mennyiségi pénzelméletet bírálja. A hatékony kereslet többnyire nem változik a pénz mennyiségével arányosan, miként az árak sem a hatékony kereslet növekedésével. A kereslet növekedése még a teljes foglalkoztatás elérése előtt szűk keresztmetszetek egész sorozatát hozhatja létre a gazdaságban, állítja Keynes, és a nominális bérek is emelkedhetnek. Végeredményében a pénzmennyiség növelése részben a termelést, részben az árakat emeli (a konkrét termelési tényezők kínálati rugalmasságának megfelelően). Amit tkp. úgy is megfogalmazhatunk: a pénzmennyiség növelése eltorzítja a relatív árakat és a termelés szerkezetét. Ugye hogy? Hansen írja ennek kapcsán: „gyakran azt mondják, hogy Keynes mindig teljes (aggregált) értékekkel dolgozik, és nem veszi figyelembe az egyes ágazatok helyzetét. Ez a fejezet (többek között) megmutatja, hogy ez nem mindig igaz”.