(Elolvastam Stiglitz könyvét az euróválságról. A könyv kb. James Tobin 2001-es cikkének és Soros György 2010-es esszéjének keresztezése. Plusz az IMF/EKB/EU trojka hangos ostorozása (illetve mindezek nyakon öntve a szokásos baloldali tirádákkal). Vagyis semmi eredeti. Ennél fontosabb az, hogy Stiglitz számos kérdésben téved. Példaként egyet emelnék ki. „Meggondolatlanságában Európa hasonló problémát teremtett, mint amivel a jelentősen eladósodott fejlődő országok és feltörekvő piacok néznek szembe. Görögországnak nincs kontrollja annak a pénznek a kibocsátása fölött, amiben hitelt vett föl — euróban tartozik”, írja Stiglitz. (Nota bene eredetileg Paul De Grauwe okossága.) És ezzel szemben a valóság: 2008 októberétől a Full Allotment Policy keretében az eurózóna központi bankjai (a korábbi gyakorlattól élesen eltérve) mennyiségi korlát nélkül kezdtek refinanszírozási hiteleket nyújtani a kereskedelmi bankoknak; messze a piaci kamatszint alatt, miközben az elfogadható fedezet lement bóvliba. Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát, de Olaszországot is valójában a nemzeti "pénznyomda" mentette meg. Sehol erről egy árva szó.)