(Amíg az ember fiatal, a világ tágas és szabad. Az ifjúság szabadságában a világ csupa fény, levegős szent vadon, cseppfolyós mennyország, csupa spontán élet; minden él és ragyog a fiatalság lobogásában. De az ifjú felnő, és a világ kopár lesz; eltűnnek az istenek. A felnőtt élet józansága varázstalan. Mi hozhatja vissza a varázst az időközben idegenné vált világba? Hölderlin Hyperionja szerint a szerelem. Csakis a szerelem képes titkokkal feltölteni a világot, visszahozni az isteneket, és újra a fiatalság szent vadonjává változtatni a felnőtt élet sivatagát.)