John Taylor és Robert Hall közös Makroökonómia tankönyve négy Nobel-díjas közgazdász, Modigliani, Tobin, Lucas és Sargent válaszát idézi arra a kérdésre, hogy miért kezdtek közgazdaságtannal foglalkozni. Négyükből ketten, Tobin és Sargent a Nagy Válság életükre tett személyes hatását említik. Tobin egyenesen a „válság gyermekének” nevezi magát (1918-as születésű). Annak, hogy a Nagy Válság egészen az 1980-as évekig súlyos árnyékként vetülhetett a közgazdaságtanra, gyanítom, nem kis részben a tudomány vezető figuráinak e „személyes érintettsége” az oka (nota bene a válság egy teljes nemzedék meghatározó tapasztalata volt általában). Mindez pedig Bod Péter Ákos egy friss cikkét olvasva ötlik föl bennem. Azt írja: „Egyetemi hallgatóim azt a szót, hogy gazdaság, gyerekkoruk óta a gazdasági válság jelzős szerkezetben hallották”. De vannak-e közöttük új Tobinok és új Sargentök?