Valószínűleg Charles Kindleberger Manias, Panics, and Crashes című 1978-as könyve a pénzügyi válságok témájában legtöbbet hivatkozott mű — egy igazi klasszikus (alapmű, írnám, ha nem tartanám borzasztóan nagyképűnek a kifejezést); ajánlott irodalom az egyetemi kurzusokon (ha nem épp kötelező). A kötet népszerűségét ékesen bizonyítja, hogy a 2007-2008-as válságig öt bővített, átdolgozott kiadása jelent meg; jelenleg a hetedik bővített kiadásánál tart (2015), ami már a 2007-2008-as világgazdasági válságot és az euróválságot is tárgyalja (az új fejezeteket Robert Aliber, a kötet későbbi társszerzője írta). Én az ötödik kiadást olvastam (illetve a hetedik kiadás új fejezeteit). És szinte kizártnak tartom, hogy egy olyan kaliberű figura, mint Olivier Blanchard ne olvasta volna (akár az első kiadást is). A 2007-2008-as válság állítólagos tanulságairól jutott eszembe.