Paul Davidson 2009-es The Keynes Solution c. kis könyve. Leginkább világos stílusa tetszik. Például: minden egyes megtakarított penny egy meg nem keresett penny (szembeállítva Benjamin Franklin híres mondásával, mely szerint minden megtakarított penny egy másikat fial). Azaz, amit a háztartások nem költenek el, azt a cégek nem keresik meg, következésképp azok sem költekeznek. És ha a háztartások nem költenek fogyasztásra, a cégek pedig nem költenek beruházásra, akkor megoldásképp az államnak kell kiköltekeznie, hogy mindenki megkereshesse azt a pennyt. Persze ott van még a külföld. Minden egyes importra költött penny, kivált az exportbevételek fölött, meg nem keresett penny belföldön. Ha egy ország a kereskedelmi többletét „tétlen tartalékokban tartja”, akkor azzal csökkenti a globális keresletet. A globális egyensúlytalanságra természetesen a Keynes által Bretton Woodsban javasolt nemzetközi klíringunió a megoldás, ami a szufficites országokat kötelezné kiigazításra, azaz költekezésre. Az infláció és az államadósság témájában a stílus hasonlóan nyílt és egyszerű. Az argumentációk a jól ismert régiek, viszont nincs semmi ködösítés, az olvasónak nem kell kihámoznia a lényeget. Ez a könyv legfőbb erénye. Davidson a posztkeynesiánusok vezető figurájaként nem beszél mellé szégyenlősen. Következésképp jó tájékozódást ad.