Ma ultrahang vizsgálat. Félmeztelenül fekszem a hátamon, és figyelem a fiatal, szép arcú orvosnőt, aki rutinosan fel-alá csúsztatja az ultrahangfejet a hasamon, közben fürkészőn nézi a monitort maga előtt. Ez a nő a vesémbe lát, tűnődöm lélegzet-visszafojtva (nagy levegő, benntart). Meg a húgyhólyagomba. Diktálja is hangosan — a leletet két ujjal gépelő — asszisztensnek: „a húgyhólyag fala ép”, meg hogy „a hasi aorta szabályos lefutású”. Bensőséges a pillanat.