Hazony II.
Yoram Hazony A nacionalizmus erénye című könyvében azt írja, az imperialista (birodalmi) és nacionalista (nemzetállami) politika közötti választás "megfelel az ismeretelméletek közötti választásnak". Az imperialista politika képviselője ui. ismerni véli a "nagy egyetemes igazságot", amelyet aztán egységes ágendául jelöl ki az egész emberiség számára. Ezzel szemben a nacionalista politika képviselője "szkeptikus az emberi értelem produktumait illetően", és "felismeri annak bölcsességét, hogy a sokféle különböző próbálkozás engedése vezet az igazsághoz", illetve a politikai igazságokhoz "fáradságos próbákon és hibákon alapuló tesztelés" vezet. A független nemzetállamok rendszere azért versenyképes politikai rend, vélekedik Hazony, mert ösztönzi az alternatív megoldások kipróbálását, melyből a nemzetek aztán közösen tanulhatnak. A John Stuart Mill-féle "ösvények sokasága". Hazony épp csak azt nem mondja: a birodalmi rend egy "zárt társadalom", amellyel szemben a független nemzetállamok rendszere képviseli a nyitottságot, az adaptív hatékonyságot növelő decentralizált nemzetközi rendet. Könyvének egyik központi üzenete: az Európai Unió valójában imperialista birodalom, ami egy végsőnek és egyetemesnek vélt politikai ideológia, nevezetesen a liberalizmus, járma alá kívánja hajtani a kontinens országait, miáltal Európát egy "zárt társadalommá" teszi. Amiből persze az is rögtön következik, hogy Hazonynél a nacionalizmus erénye nem az, hogy fügefalevélként szolgál a nemzeti politikusok disznóságaihoz. Vagyis a nacionalizmus határozottan nem azt hivatott igazolni, hogy egy szuverén ország szuverén vezetőjének szuverén joga lenne lopni, vagy bármi ilyesmit.