Paul M. Sweezy és Harry Magdoff két írása a ’70-es évek stagnáló amerikai gazdaságáról (Why Stagnation?, 1982; Listen, Keynesians!, 1983). A szerzők tkp. elfogadják Alvin Hansen 1938-as keynesi ihletésű szekuláris stagnálás elméletét. Mivel a marxisták imádják a kapitalizmust történelmileg korszakolni, Sweezy és Magdoff legfeljebb annyi marxizmust visznek csak Hansen elméletébe, hogy a szekuláris stagnálás a 20. század „érett kapitalista gazdaságának” sajátossága: az érett kapitalizmusban a beruházási lehetőségek kimerültek (a tőkefelhalmozás telítődött), ezért a magas megtakarítás alacsonyabb nemzeti jövedelemhez és munkanélküliséghez vezet; azaz gazdasági pangáshoz. És egy kis csavar: a pangás valójában az érett kapitalista gazdaság alapállapota, vagyis a gazdasági fellendülés évei és évtizedei igényelnek magyarázatot, és nem a stagnálás időszakai. Azaz, Sweezy és Magdoff szerint nem az a kérdés, hogy az ’50-es és ’60-as évek gazdasági prosperitása miért fordult a ’70-es években pangásba, hanem a megelőző prosperitás két évtizede. Amire válaszuk is van: a háborút követő helyreállítás és a polgári javak termelésének fellendülése, a háborús technológiák átszivárgása a polgári alkalmazásokba, a katonai-ipari komplexum kiépülése stb. a II. világháborút követően hatalmas beruházási lökést jelentett. Sweezy és Magdoff állítják: a gazdasági stagnálásban nincs semmiféle, a fellendülést idővel beindító inherens ellenmozgás; a gazdaságot időről-időre külső beruházási lökések képesek beindítani; és a gazdasági stagnálás akkor jön el, amikor egy beruházási hullám lecseng (mert a beruházás „nem csak válaszol a keresletre, hanem ki is elégíti e keresletet”).