(Michael Roberts azt írja, hogy Piketty A tőke a 21. században c. könyvében alaposan dokumentálta, hogy a fejlett országok felső 1 százalékának ’80-as évek óta tartó fantasztikus gazdagodását „nem a bér- és munkajövedelmek, hanem a tőkejövedelmek óriási növekedése” okozta. Érthető, hogy a marxista Roberts szeretné ekképpen látni. Ám Piketty ennek éppenséggel az ellenkezőjét állítja: a legmagasabb jövedelmek részarányának növekedése a teljes jövedelmen belül a legmagasabb keresetű rétegek fizetésének emelkedésére vezethető vissza, és nem a megnövekedett tőkejövedelmekre. Az Egyesült Államokban pl. a felső centilis összjövedelmén belül a tőkejövedelmek aránya végig a 20. század során (beleértve a ’80-as évek óta tartó időszakot) folyamatosan csökkent; jelenleg a felső centilis jövedelmének 90 százaléka munkajövedelem. Ahogy Piketty fogalmaz: a kapitalizmus a „járadékosok társadalmából” a „menedzserek társadalmává” alakult. Amit lehet ugyan a tőkejövedelmek koncentrációjaként is értelmezni, mégis tény, hogy még az igazán tehetősek is alapvetően munkajövedelemből élnek. Miként (jobboldalisággal nem vádolható) Dean Baker írja az Egyesült Államokkal kapcsolatban: „Az elmúlt négy évtized növekvő egyenlőtlenségének jellegét illetően létezik egy tévhit, amit fontos korrigálni. Az egyenlőtlenség azon növekedése, amit ebben a peridusban az Egyesült Államokban láttunk, csaknem teljes egészében a béregyenlőtlenség növekedéséről szólt. Nem történt eltolódás a bérjövedelmektől a profit vagy egyéb tőkejövedelmek felé”.)