A koronavírus-járványról írja Veszprémy László Bernát: „Az ilyen eseményeknél mindig van az értelmiségiekben és a politikusokban egy késztetés, hogy a korábbi világrend végét meghirdessék, és aztán mindig kiderül, hogy az emberi jellem rendszerfüggetlen, azaz nem változik”.

Nemrégiben olvastam Amin Samman Történelem a pénzügyi időkben című — egészében nézve rendkívül fárasztó — könyvét, melyben a szerző bölcs megfigyelést tesz. Egy válságot jellemzően kétféleképpen szokás értelmezni: „korszakváltó” vagy „ciklikus” válságként. Samman ugyan gazdasági válságokról beszél, de észrevétele szegről-végről kiterjeszthető a válságokra általában.

A „korszakváltó” értelmezés történeti narratívába helyezi a válságot. Eszerint a válság korszakváltó fordulópontot jelent, ami lezárja a korábbi történeti korszakot, illetve megnyitja a következőt, ami a korábbihoz képest lényegi formaváltozást mutat. Nota bene a különféle gazdaságtörténeti narratívákban teljességgel bevett a nagyobb válságokhoz kapcsolódó korszakolás. Ezzel szemben a „ciklikus” válságértelmezés nem historikus. Eszerint minden válság visszatérő válság, amennyiben azok rendre hasonló szabályszerűséget (vagy mintát) mutatva zajlanak le, függetlenül a konkrét történeti kontextustól. A válságok így legfeljebb történeti epizódok a nihil novi sub sole jegyében.

Azok az „értelmiségiek és a politikusok”, akik eleve nagy erejű változásokra — radikális reformokra, a fennálló rend meghaladására stb. — vágyakoznak, illetve akik hagyományosan historikus narratívában értelmezik a mindenkori fennálló rendet, hajlamosak egy válság „korszakváltó” értelmezésére, amennyiben a fennálló rend csődjének bizonyítékát szeretnék látni benne, ami olyan új korszakot hoz, amelyhez a korábbitól eltérő újfajta politika és világlátás szükségeltetik. Ezzel szemben azok az „értelmiségiek és a politikusok”, akik a fennálló rend hívei, illetve akinek a világlátása hagyományosan ahistorikus, hajlamosak egy válság „ciklikus” értelmezésére, amennyiben szeretnék a válságot azon rendre visszatérő válságok egyikének látni, amelyek mindig is voltak és lesznek.

Amiből rögtön adódik, hogy a fennálló rend kritikusai, tekintsék azt gazdasági, ökológiai vagy egyéb más okból meghaladandónak, és akik politikailag többnyire baloldali orientációjúak, jellemzően a válságok „korszakváltó” értelmezéseire fogékonyak. A politikai jobboldal felé orientálódók viszont inkább a „ciklikusra”.

Persze jobboldaliak szintén lehetnek kritikusak a fennálló renddel szemben. Eklatáns példája ennek — a Veszprémy által is emlegetett — Békés Márton történész, a regnáló kormány ideológusa, aki számos korábbi írásában értekezett a 2007/2008-as világgazdasági válság „korszakváltó” jellegéről, illetve annak úgymond korszakváltó világpolitikai következményeiről, úgy mint Donald Trump USA elnökké választása vagy a Brexit. Még a koronavírus-járvány is valamiféle tünete a megrendült korábbi világrendnek, amit a „történelem vége”, a Washingtoni konszenzus és hasonlók körvonalaznak (a „neoliberalizmus évtizedei”). Nota bene Békés esetében az indíték egyszerű: annak bizonygatása, hogy az Orbán-kormány politikája már a 2007/2008-as világgazdasági válságot követő új korszak adekvát politikája, ami pusztán a leköszönő világrend hívei, mint pl. a hazai ellenzéki politikusok, számára „unortodox”, amennyiben a régi rend szempontjai alapján próbálják azt megérteni. Vagyis Békés olyan politikai narratívát kreál, ami egy teljes történeti korszakváltást vázol fel annak érdekében, hogy az Orbán-kormány „unortodoxnak”, „illiberálisnak” stb. mondott politikája a 2008 utáni új időszak adekvát politikájaként tűnhessen fel, és amely narratívában az ellenzéki politikusok még nem vették észre, hogy új világ van, és a régi rend ideológiájának fogságában ragadtak.

Ugyanakkor Békés harcostársa, a szintén jobboldalai Veszprémy az idézett mondatában a válságoknak inkább az olyan „ciklikus”, „rendszerfüggetlen”, a változatlan emberi természetben rejlő értelmezését pedzegeti, mint amilyen a gazdasági válságok esetében a „mániák, pánikok és összeomlások”. Ami bizonyára összefügg Veszprémy erős piacpárti elköteleződésével, amit Békés esetében már kevésbé egyértelmű.

(…)