Tetszettünk volna forradalmat csinálni, mondta Antall. Tetszettünk is, feleli Schmidt Mária Országból hazát: Harminc éve szabadon c. frissen megjelent könyvében. Ellentétben a közkeletű vélekedéssel, a szovjet csatlós országok Kelet-Európában nem ajándékba kapták szabadságukat: népeik győztes antikommunista forradalmat és nemzeti függetlenségi harcot vívtak ’89-90-ben. (Persze Mária asszony elismeri, Gorbacsov ’87-ben feladta a Brezsnyev-doktrínát, és „elengedte a térséget”. Sőt Romániában a KGB aktívan közreműködött az átalakulásban.) Vagyis a szabadság nem pusztán ölünkbe hullt, hanem kivívtuk. Ámde mégis, végül „elsőkből lettek az elsők”. Mert a pártállami nómenklatúra átmentett hatalmat, vagyont, titkos aktát; a komprádor elit újakra cserélte régi gazdáit; az USA szélárnyékában elpuhult, détente- és ostpolitik-hívő nyugat-európai progresszív elit (melynek nagyon is megfelelt a békés egymás mellett élés meg a felelősség nélküli hidegháborús potyautasság) segített fenntartani a baloldali kulturális hegemóniát stb., stb. Mindezek meglehetősen ismerős történetek; Csurka Pista bácsi, zsidózás meg New York-Tel-Aviv-tengely nélkül. A kormánypárti véleményformálók (köztük Schmidt Mária istállójába tartozó kánon- és doktrína-gyártó fiatal hölgyek és urak) cikkei másról sem szólnak. Schmidt könyvében az a leginkább különös, amiről nem beszél: dacára annak, hogy a rendszerváltás (illetve „forradalom”) óta eltelt három évtized felében FiDeSz-kormány volt hatalmon, a korszak politikatörténetét bemutatni kívánó (a cím legalábbis erre utal) 400+ oldalas kötetben nem esik szó FiDeSz kormányzásról. Az ausztrál olvasó azt hihetné, 2021-ben Magyarországon a posztkommunisták vannak hatalmon (miként az elmúlt harminc évben folyamatosan), reggelente a Nap-keltében Aczél Endre kérdezi Lendvai Ildikót az M1-en, illetve Mélykúti Ilona beszélget Heller Ágnessel új könyvéről, Kökény Mihály pedig Puch László luxusjachtján nyaral. Ennyire szóra sem érdemes volna a FiDeSz kormányzás? Meglehet persze, mégsem politikatörténetről van szó. Václav Klaus írja nem rég megjelent kis könyvében: „A kommunizmus rengeteg mindent elvett tőlünk, ugyanakkor gondolati és tényleges zártsága miatt (vasfüggöny), valamint autarkikus tendenciáinak köszönhetően — látszólag paradox módon — megvédett bennünket a modern, illetve posztmodern gondolatoktól”. Illetve: „Ha Nyugat-Európa is valami hasonlót élt volna át, mint mi, akkor most nem követne el annyi gyerekes és felelőtlen dolgot”. Kelet-Európa népei átestek a marxizmus-leninizmus nevű betegségen meg az örök és megbonthatatlan barátságon alapuló unión. És mert nem öltek meg, erősebbé tettek bennünket: Kelet-Európa népei már három évtizede elérték a nyájimmunitást azokkal a progresszív szélbalos fantazmagóriákkal szemben, amelyek épp sírba viszik Nyugat-Európát, úgymond. Ezért lehetünk mi „Európa jövője”. Orbán Viktor (…)