Vasárnap
Könyvében Branko Milanovic érdekes észrevételt tesz. Tudjuk, a különböző országok közötti jövedelmi egyenlőtlenség számottevően magasabb lehet, mint az egyes országokon belüli. Az, hogy egy embernek életében milyen életszínvonal adatik, (szó szerint) attól függ, hova születik: Bangladesbe, Burkina Fasoba, Kanadába vagy Luxemburgba. A hely, ahova születünk szintén örökség. Egy ország korábbi nemzedékei által felhalmozott közvagyon (ahogy technikai fejlettsége, intézményei, infrastruktúrája, geopolitikai helyzete stb.) az újabb nemzedékekre száll. Azok, aki Bangladesbe születnek, egy szegény országot kapnak örökül; azok, aki Kanadába, egy gazdagot. Az életszínvonal szempontjából e "nemzeti örökség" — az imént említetten — meghatározóbb lehet, mint a családi. És itten jön az észrevétel: miközben a családi örökséget sokan igazságtalannak és visszatetszőnek tartják, addig a nemzeti örökség esetében az ilyesmi nem merül fel. Azt többnyire nem tartjuk igazságtalannak, ha valaki véletlen folytán gazdag országba születik, annál inkább ha gazdag családba. A globális esélyegyenlőtlenséget nem érezzük akkora igazságtalanságnak, mint a nemzetállamon belülit. Szociális igazságérzetünket áthatja a nacionalizmus. Miért? Milanovic szerint ennek nincsen semmilyen elvi oka. Az emberek egyszerűen a szomszédjukhoz mérik magukat, és nem a Föld túlfelén élőkhöz, azaz nem globálisan; pl. a legtöbb magyar az életszínvonalát nem az ugandaiak életszínvonalához viszonyítja, hanem a többi magyar emberéhez. Már Arisztotelész megállapította, a távolság közömbössé tesz bennünket mások sorsa iránt. De talán van egy másik ok is: míg a családi örökség egyéni, addig a nemzeti örökség valamiképp kollektív, jóllehet az abból fakadó előnyöket szintén az egyének élvezik. Az örökösödési adót (illetéket) sok ember igazságosnak tartja, épp mert az egyéni örökséget részben kollektív örökséggé teszi. De csakis nemzetállami szinten. Nehéz ui. elképzelni, hogy a kanadaiak vagy a magyarok többsége elfogadjon valamiféle „nemzeti örökösödési adót", amiből mondjuk Csád vagy Mozambik lenne támogatva, mondván, hogy a kanadaik vagy a magyarok igazságtalanul gazdag országot örököltek.