Befejezem Alain Badiou Szent Pál: Az egyetemesség apostola című opuszát. Az esemény, az alany, az igazság fogalmai köré épülő badioui filozófiát eleddig másodkézből ismertem, és semmi kétség afelől, hogy Pálról írt művét ezek a fogalmak vezetik. (Szóval a kötet nem ideális bevezető Badiou filozófiájába.)

A szöveg végig rendkívül obskúrus. Egy megfejtési kísérlet (ami könnyen lehet téves).

Pál Jézus Krisztus halálból való feltámadásának apostola. Miféle halálról van szó? Badiou talányosan azt írja: „Abban a halálban, amiről Pál beszél, a Krisztuséban és a miénkben, nincs semmi biológiai, ahogy egyébként az életben sincs” (130. o.). Illetve máshol: „mert a halál nem biológiai tény” (134. o.) A megfejtést Pál korinthosziakhoz írt második levele adja: „a betű megöl, a lélek pedig megelevenít”, „a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata”. Mit jelent ez esetben a betű? A Törvényt, vagyis az uralom, a jog, a legalitás, a szokások és rítusok, a fennálló rend világát általában; a pozitivitást. Badiou szavaival: a „totalitást, amely kiosztja a helyeket, és elvárja a gondolkodástól, hogy elfogadja ezeket a helyeket” (137. o.). Az, aki a „törvény alatt” él, halott, amennyiben nem alany, hanem a fennálló rend viszonyainak megszemélyesítése. „A betű halált hoz az alanyra, amennyiben minden hatalmától elválasztja a gondolkodást” (160. o.).

Mi mozdíthatja ki az embert a fennálló rend viszonyaiból? Egy olyan tiszta esemény, amelynek semmilyen vonatkozása nincs a természet vagy a társadalom rendjére. „A tiszta esemény nem illeszkedik se a természeti Mindenhez, se a betű felszólításához” (109. o.), ahogy Badiou fogalmaz. Illetve: „A gondolkodást csak olyasmi szabadíthatja meg tehetetlenségétől, ami a rendjén túlmutat” (162. o.). Azáltal, hogy a tiszta esemény levezethetetlen a fennálló rendből, és „kimutatható ok nélkül megtörténik” (146. o.), a vele való találkozás túllendíti az embert a fennálló horizontján, hogy megnyíljék általa egy olyan igazság, ami egy radikálisan más alternatíváját mutatja fel a létezésnek. Krisztus feltámadása éppen egy ilyen tiszta Krisztus-esemény; egy olyan sokk, ami kizökkenti az embert a Törvény uralma alól, és hatályon kívül helyezi számára a fennálló világot. „Pál szerint a Krisztus-esemény nem egynemű a törvénnyel, minden előírás tiszta áthágása” (109. o.). Pál levele a galatákhoz: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától”. És mert a világ pozitivitása (a „betű”, a „törvény”) alatt élni halál, azáltal, hogy a tiszta esemény túllendít e halálon, vissza visz az életbe, azaz feltámaszt (a „lélek” pedig megelevenedik). Badiou ezért írja: „A feltámadás Pál számára az, aminél fogva az élet súlypontja az életben van, mert előzőleg a Törvényben volt, ami az élet halál alá rendelését szervezte” (119. o.).

A feltámadás kettős jelentése: Krisztus feltámadása, mint tiszta esemény, valamint az ember találkozása e tiszta eseménnyel, ami „feltámasztja” a Törvény alóli életből, ami a halál. Miről van szó? A tiszta eseménnyel való találkozás kipenderíti az embert a fennálló uralom, a jog, a legalitás, a szokások és rítusok világából, épp mert azokhoz nem illeszkedik, mert „minden előírás tiszta áthágásának” mutatkozik. Az ember ezáltal leszakad a fennálló rendről, és arról az életről, ami alig volt több, mint e rend rögzített viszonyainak puszta megszemélyesítése, azaz halál, és megnyílik számára az alannyá válás lehetősége, egy igaz élet, amennyiben hűséges marad a tiszta eseményben feltárulkozó igazsághoz.

Pál a Krisztus-esemény apostola, ami elhozza az ember feltámadását, ami Badiou számára azt jelenti, hogy Pál mindenekelőtt a pálfordulás apostola: a damaszkuszi úton Saul egy esemény hatására elvágólagosan kivonja magát a fennálló világ hatalma alól, hogy aztán az eseményben feltáruló igazsághoz ragaszkodva belépjen egy radikálisan új életbe. Vagyis Pál tkp. saját „feltámadásnak” apostola: annak, hogy mindenki számára minden pillanatban nyitva áll a pálfordulás lehetősége. Ezért a feltámadás, az újjászületés, az új élet apostola.

Mi tehát Badiou számára a páli „feltámadás” jelentése általában? Az ember találkozása egy olyan eseménnyel, ami radikális áthágása a fennálló rendnek, és általa egy olyan új igazság megjelenése, amely igazsághoz való hűséges ragaszkodás lehetővé teszi, hogy a fennálló rendben élt életét, a pszeudo-életet, ami a halál, hátrahagyva egy új igazságban kezdjen el élni, ami egy radikálisan alternatív élet, mert kivonja magát a fennálló világ hatalma alól. E „feltámadás” teszi lehetővé, hogy az ember „ismét aktívvá váljon” (161. o.). Pál maga e „feltámadás” paradigmatikus alakja. Általában: egy radikális esemény igazságához való hűség apostola.

Nem nehéz megfejteni: Badiou számára 1968 májusa volt a tiszta esemény.