Karafiáth Orsolya
Lotte Lenya titkos éneke

A hangom mindig újra más:
Új végszavak, új főszereplők –
ha szolnék is, csak suttogás,
kihúzott rész egy rossz szövegből.

Most díva, most kéjnő vagyok,
most csitri, John megunt babája.
Kántálás, könnyű sanzonok:
ahogy az alkalom kívánja.

Ha szólnék is, csak néma song,
mi rejtett dalra válaszolt.

A Holdat nézem. Napjaink
porondját festő szürke Holdat.
Ha szólnék is, csak álca, smink,
siker a képzelt színpadoknak.

Ez nem rivaldafény. Kigyúlt
Reflektor árnyékokra törve.
Lehunyt szemem mögött az út
Egy ócska, régi öltözőbe.

Ha szólnék is, csak néma song –
refrénje újra csöndbe font.

Elhallgatok, s ez újra más:
bűvös, hamis – miért csalódnál?
Maradt a megkopott varázs:
pezsgők, vad slágerek, parókák…

1999.