Megnéztem Nolan filmjét, az Oppenheimert. Kamaszként fizikus szerettem volna lenni. (Én valóban az a kis srác voltam, aki tizenhárom évesen Hawking Az idő rövid történetét olvassa. Meg Simonyinak A fizika kultúrtörténetét.) És a film első félórájában megelevenednek kamaszkorom hősei: Niels Bohr, Werner Heisenberg, Albert Einstein, Enrico Fermi. És velük egy kicsit megelevenedett a kamaszkorom is. Aztán föltűnnek Emily Blunt és Matt Damon, és azzal nagyjából vége a varázsnak. Nem lettem fizikus.