Még elemis kiskamaszként olvastam először Sue Townsend kultikus naplóregényét, A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplóját. Újraolvasva viszont látom, nem egy tipikus ifjúsági regény. Amit ékesen bizonyít, hogy az eredetileg 1982-ben megjelent műben hétszer szerepel Margaret Thatcher neve. Townsend elkötelezett szocialista volt. Jellemző, hogy a regény vaskalapos iskolaigazgatóját Scrutonnak hívják, aki kifüggeszti Thatcher képét irodája íróasztala fölé, és amely képet másnapra összefirkálnak. Valaki bajuszt rajzol Thatchernek, és a dekoltázsára írja, „hárommillió munkanélküli”. Máshol Pandorát, Adrian osztálytársát és szerelmét, az apja Londonba viszi, hogy együtt hallgassák meg Tony Benn szocialista politikus beszédét. Van, hogy a kiskamaszok a NATO-politikáról diskurálnak. Van, hogy Adrian öt pontot veszít a földrajzdolgozatán, mert azt írja, a Falkland-szigetek Argentínához tartoznak. Adrian anyja A kasztrált nőt olvassa Germaine Greertől, illetve Simone de Beauvoirtól A második nemet, miközben szeretője van, a szomszéd Lucas, akit elhagyott a felesége egy másik nőért. Apja szerint Adrian gyulladt mandulái olyanok, mint egy-egy Polaris-rakéta. Adrian apja egyébként rosszabbul fest, mint Ronald Reagan, aki nálánál sokkal idősebb. Bert, a 90 éves nyugdíjas öregúr, aki még harcolt a Wehrmacht ellen, nem szereti az amcsikat, mert túl sokáig tartott nekik, mire beléptek a háborúba. Még Fidel Castro is előkerül. Mindezen részek roppant szórakoztatók a felnőtt olvasóknak, akiknek valójában szólnak. Nota bene sokan megállapították már korábban: Townsend regénye egy tipikus angol munkáscsalád hétköznapjait mutatja be a ’80-as évek elején. Munkanélküliség, pénztelenség, kikapcsolt áram és telefon, széthulló családok, katasztrofális közegészségügy, sztrájk, kosz és penész — egy kiskamasz szemén keresztül, aki érti is, nem is, mindazt ami körülötte történik. Nem emlékszem, kölyökként én mennyit értettem Townsend regényéből. Nyilván fogalmam sem volt Tony Bennről, valószínűleg Thatcherről sem. De azt határozottan tudom, hogy imádtam. Felnőttként újraolvasva is megragadó.