Roger Scruton úgy vélte, konzervatívnak lenni inkább hajlam, mintsem filozofikus megfontolás kérdése. Talán ezért árul a Scruton kávézó webshopja zoknikat is. Vettem belőlük néhányat. Nem tudom, mennyire kelendők ezek a zoknik, de felvillanyoz a lehetőség, hogy a földkerekség egyetlen embere legyek, aki Scruton-zoknikat hord.

*

Bayer Zsolt rendre hangot ad azon keserűségének, hogy a szovjet rabiga alóli szabadulásunkkor nem ilyen Nyugatot akartunk, nem ilyen Európát. „Normális” Európát akartunk, ahol Maria Callas és Alain Delon a sztárok, Catherine Deneuve a szexszimbólum, a Toto Rosanna dala a sláger, a németek nyerik a foci eb-t, John McEnroe Wimbledont, Helmut Kohl-ok és Mitterrand-ok csinálják a nagypolitikát, az emberek néha talán összesúgnak, hogy Bernstein vagy a Ferencsik olyanok, a fiatalok egyfolytában a Pink Floyd új albumát várják, a fiúk Nastassja Kinskibe szerelmesek, a lányok Terence Hillbe, az utcán pedig mindenkinek fehér a bőre. Gondolom, Bayer esetében van ebben némi nosztalgia, talán nem is olyan kevés. Ifjúságom zászlói úszva, lassan… És bevallom, nekem sokszor a Népszava idézi meg ezt a világot, a tegnap világát. Amikor Hegyi Iván Domenico Modugno slágerekről értekezik meg az 1982-es foci vb-ről, ahol Paolo Rossi mesterhármast lőtt a brazilok ellen; amikor Charles Gati a cikkeiben Trumanról, Nasszer-ről, Kissinger-ről ír; vagy a tegnapi szám, amiben Papp Sándor Zsigmond a Hegylakó-filmről és a borotválkozásról ír, vagy az interjú, amiben Bonta Miklós a „növekedés határairól” kérdezi Pogátsa Zoltánt, amiről most ez az egész felvetődik bennem. Azt hiszem, Bayernek valójában a ’80-as évek polgári-liberális Nyugat-Európája hiányzik.

*

Trump-Putyin találkozó Budapesten? 1994-ben Clinton és Jelcin Budapesten találkoztak Leonyid Kravcsuk akkori ukrán elnökkel, hogy biztonsági garanciát vállaljanak Ukrajna területi integritására. Meglehet, az oroszok gúnynak szánták a felvetést.