Ma hangzik el Krasznahorkai Nobel-beszéde. Kertész stockholmi beszédét 2002-ben közvetítette a köztévé. A beszéddel egy időben az egyik kereskedelmi adón egy reality show ment, Lacit kiszavazták a házból. Kertész Imre Nobel-beszédét anno hatszáz-ezren nézték, Laci bukását közel két és fél millióan.

*

Fukuyama interjú a német Handelsblattban. Természetesen előkerül a történelem végének tézise. Fukuyamának a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően vetették először a szemére, hogy a történelem talán mégsem ért véget, azaz még tíz év sem telt el híres könyvének megjelenésétől. Fukuyama akkor, 2001. október 5-én, írt egy cikket a The Wall Street Journalba arról, hogy továbbra is a történelem végén járunk: a modernitás hatalmas tehervonatát nem olyan könnyű kisiklatni. El lehet nyomni népeket, be lehet csapni választókat, de a szellemet nem lehet visszazárni a palackba.

*

Bibó István örökösen idézett mondata szerint „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. E nevezetes bibói mondat nem teljes mondat, hanem folytatódik; és a folytatásból megtudjuk, mitől nem félni. Nem félni „mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük”. Bibó úgy vélte, ebben a térségben — Kelet-Közép-Európa, illetve Kelet-Európa — azért gyengék a demokráciák, mert hiányzik a demokratikus mentalitás. Utóbbi pedig azért gyenge, mert a térségben élő kis népek úgy alakultak nemzetté, hogy a nemzethatárok és az államhatárok nem estek egybe, így e népek folyvást fenyegetve érezték magukat nemzeti létükben, és az állandó fenyegetettség-érzésből fakadó szorongás hisztérikussá tette e nemzetek politikai életét. A hisztérikus közélet és politika pedig, amikor a nemzet megmaradása úgymond az örökös tét, minden eltérőt fenyegetésnek érzékel, illetve minden fenyegetést irreálisan felnagyít. Ahogy Bibó mondja, fél a más nyelvűektől, a más véleményűektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékától, és a hasonló „imaginárius veszedelmektől”. Bibó mondása azt jelenti: demokrata az, aki erősíteni kívánja a demokratikus mentalitást. Azaz nem fél a képzelt veszedelemtől, nem ül fel a politikai hisztériának, nem víziónál állandó nemzethalált. Bibó szerint a fenyegetettség-érzésből fakadó politikai hisztéria az oka annak, hogy politikai féligazságok, zavaros politikai filozófiák, összeesküvés-elméletek és hasonlók uralják e térség közéleti-politikai érzelemvilágát, ami aztán nem engedi a demokratikus mentalitást megszilárdulni. Bibó szerint nem demokrata az, aki a fenyegetettség-érzés állandó szításával tömegindulatokat gerjeszt azért, hogy ezeket az indulatokat meglovagolva aztán zavaros világmagyarázatokat plántáljon az emberek lelkébe. A bibói tanulság, hogy az élet-halál harcként felfogott politikai küzdelem ellene dolgozik a demokratikus mentalitásnak: hiszterizált közélet és irracionális politika a következménye; az indulatok felelőtlen felkorbácsolása, a ressentiment felszítása az emberekben, ami aztán termékeny táptalajt nyújt a nonszensz politikai elgondolásoknak, illetve a vae victis mentalitásnak.