Joan Robinson 1955-ös Marx, Marshall and Keynes című esszéjében arról értekezik, hogy a közgazdaságtan soha nem lehet „tiszta”, azaz politikamentes tudomány. Minden gazdaságelmélet szükségképpen politikai állásfoglalás, amennyiben elkerülhetetlenül valamilyen gazdaságpolitikát implikál. A „tiszta közgazdaságtanra” való hivatkozás merőben retorikai menekülőút — a közgazdaságtan mindig politikai gazdaságtan. Robinson szerint ugyanakkor nem lehet egy gazdaságelméletet annak merőben politikai implikációi okán elfogadni vagy elutasítani. Ostobaság pl. a keynesi gazdaságelméletet elutasítani azért, mert a keynesi politikát elutasítjuk; éppen ennyire ostobaság ragaszkodni a keynesi elmélethez azért, mert ragaszkodunk a keynesi politikához. A gazdaságelméletek hipotézisek, melyeket rendre ütköztetni szükséges a valósággal, és ennek megfelelően értékelni azokat.