A Munkáspárt idehaza nem rég kiadta Kim Dzsong Un, az észak-koreai diktátor beszédeit magyarul. Békés Márton rögtön be is falta, mint a taknyot.

Belefogok Susan Sontag kis könyvébe. A női szépség című 1975-ös rövid esszé Szókratész felemlítésével indul. Sontag azt írja, a Szókratész körül gyülekező athéni ifjak paradoxnak tartották, hogy hősük, aki intelligens és lehengerlő személyiség, egyúttal csúf kinézetű. Intelligens férfitól elvárás, hogy jóképű is legyen. (Nota bene Nietzsche egyenesen Athén hanyatlását látta az egész Szókratész-jelenségben. A dekadencia tünete, amikor szép, életerős, nemes ifjak egy ilyen lepattant figurával egyáltalán szóba állnak. Miféle igazsága lehet egy ápolatlan, pocakos, gülüszemű alaknak! Ugyan miféle igazsággal szolgálhat gazdag, napbarnította ifjaknak egy ilyen tróger! A hanyatló életösztön tünete volt, hogy az athéni fiatalok nem kacagták ki rögtön Szókratészt.)

Daron Acemoglu, James Robinson és Simon Johnson kapták megosztva az idei közgazdasági Nobel-díjat „az intézmények kialakulásának és jólétre gyakorolt hatásuk tanulmányozásáért”. Acemoglu és Robinson 2012-es nagy sikerű könyvéről anno írtam röviden a blogon.

Nem tudom, Bayer Zsolt a testüreg motozásra vonatkozólag is kapott-e hasonló atyai jótanácsokat.

*

Egy USA 1986/52 címet viselő magyar nyelvű kiadványt olvasok. Beszélgetés Susan Sontag-gal. Az impresszum szerint az amerikai nagykövetség adta ki.

*

Merénylet Thatcher ellen.

Graham Greene A csendes amerikai című 1955-ös regényének 2002-es filmadaptációja Phillip Noyce rendezésében. Egy pillanatra azt gondoltam, York Harding harmadik erő-elmélete valós, de nem az. Mind a személy, mind a teória fiktív.

Robert Skidelsky 2018-as könyve rendkívül gondolatgazdag áttekintése a 2008-as válságot követő évtized gazdaságelméleti és –politikai vitáinak. Egy értékes kötet, Skidelsky minden elfogultsága ellenére.

„Én nem tudom megígérni, hogy az árakat leszorítom vissza a földre, mert az tönkreteszi a gazdaságot”, mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádióban. Nagy Márton olvasni kezdte Erhardot?

*

Emmanuel Macron borús képet festett az Európai Unió gazdasági jövőjéről a berlini Globális Párbeszéd konferencián. Alesia és Giavazzi nagyjából húsz éve megírták. 

Terry Riley Poppy Nogood and the Phantom Band (1967)

Thomas Balogh, a hidegháború időszakának vezető baloldali keynesiánus közgazdásza egy 1972-es cikkében arról értekezik, hogy a krónikus infláció végső soron annak a patthelyzetnek a feloldása, amely a teljes foglalkoztatást követelő erős szakszervezetek és az erős nagyvállalatok egymásnak feszüléséből fakad. Friedrich Hayek Út a szolgasághoz művének 14. fejezetében világosan megfogalmazta ugyanezt. 1944-ben. Baloghnak kellett még 30 év.

Egy nap mindenkiért eljön a Gyurcsány.

*

Egyetlen fújás, és Gregory Peck vagyok. 

*

Valamikor a paradicsom állt itt.

*

Ősz Varsóban.

*

Egy jó könyv mindig ünnep.

Gyurcsány Ferenc végül nem írt „kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról”. Helyette írt egy regényt álnéven. Ez olyan lévaikatalinos.

A Cure 1989-es Disintegration albumát hallgatom. There was nothing in the world that I ever wanted more... Közben bámulok ki az ablakon. Talán most is ott áll az a lány csöndben az esőben. Ócska egy időjárás.

Árad a Tisza, árad a Duna. Nem tudom, Habermas él még egyáltalán?

John Kenneth Galbraith 1981-ben írt egy esszét a Reagan adminisztráció által indított konzervatív támadásról a korábbi évtizedek keynesiánus konszenzusa ellen. Ez persze csak annyiban érdekes, hogy az 1967-es Az új ipari állam című művében Galbraith még azt írta: „A gazdasági rend kialakulását korántsem az ideológia szempontjai, hanem a technika és a gazdasági szervezetek parancsoló szükségszerűsége határozza meg”.

Orbán úgy fest Schwarzenegger mellett, mint Danny DeVito. Én szólnék a köpcösnek!

This place is so quiet, sensing that storm...

(A nap ábrája: M3 és nGDP. Innen van.)

„Kell egy Erhard”, állapította meg Orbán Viktor néhány napja Kötcsén. Lám, kinőtt a bölcsességfoga! Rögvest egy intelem Erhardtól: „Az állam nem dönthet arról, ki győzzön a piacon (…), kizárólag a fogyasztóknak kell ezt eldönteniük. A termelés jellegét és irányát a minőség és az ár határozza meg, és a magángazdaság szintjén csak e kritériumok alapján történhet a kiválasztódás”. Illetve egy másik intelem Nagy Márton figyelmébe. „Különösen arra kell garanciát biztosítani, hogy semmi ne gördítsen akadályt a szabad árképzés azon funkciója elé, ami a gazdasági folyamatok szabályozásának eszköze”.

(Ma betértem egy általános iskolába, ahol kitettem az Adrian Mole kötetet egy folyosói padra, aztán távoztam.)