Még mindig Rickards kis könyve. Egy helyütt az áll: a FED „bármi áron” hajlandó megszabadulni a defláció fenyegető rémétől. Rickards a whatever it takes kifejezést zárójelben használja, és megjegyzi, Mario Draghi szavaival élve. Miért érdekes? Nemrég olvastam Rickards egy korábbi könyvét, a Currency Warst. Ebben a műben Rickards leírja a dollár összeomlásának egy fiktív forgatókönyvét, amiben a jegybankok „bármi áron” megmentik a dollárt. A Currency Wars 2011-es mű, és igazi bestseller volt.

Sáry László Ludus cromaticus (1987) (Sáry/Dukay/Vidovszky)

Elkezdtem olvasni James Rickards The New Case for Gold c. kis könyvét. A második fejezetben az SDR kapcsán példaképpen (váratlanul és hajánál fogva) szóba kerül a 2002-2010 közötti hazai lakossági deviza(alapú)-eladósodás.

(Puzsér Róbert cikke a bitcoinról. Azt írja: „[A] bitcoin nem egyéb, mint a 2008-ban kipukkadt pénzügyi lufira válaszoló pénzügyi lufi. Mindenki nagyot és még nagyobbat akar kaszálni – a működés egy piramisjátékra emlékeztet”. Rákeresek a bitcoin és Ponzi scheme szavakra — a Google keresője megközelítőleg 1,8 millió darab találatot jelez. De van jobb! A közgazdasági Nobel-díjas Robert J. Shiller szerint a spekulációs buborékok valójában „természetes úton bekövetkező piramisjátékok”. (Röviden: egy buborék addig növekszik, amíg akadnak balekok, akik még beszállnak, és kipukkad, amikor elfogynak a balekok.))

(A könyvhétre jelent meg Rekviem az amerikai álomért c. Chomsky-filmből készült kis könyv. A filmet meg lehet nézni a YouTubeon. Mindenről szó esik benne, ami Puzsérnak ingere — a szabályozó foglyul ejtésétől a reklámiparon át a vállalati kampányfinanszírozásig. Röviden: az Egyesült Államokban plutokrácia van, nem demokrácia. Egyébként a kis könyv hajszálra ugyanaz, mint ami a filmben elhangzik (plusz szemelvények). A társadalmi igazságosság harcosainak kötelező. (Nota bene Chomsky helyenként mond jókat. Pl. az Amerika-ellenességről vagy a cégek kimentéséről.))

Bradbury Fahrenheit 451 című klasszikus regényének új filmadaptációjában Stiglitz A globalizáció és visszásságai könyvét is elégetik.

(Roubini cikke. Hogyan is mondja a nóta? You can check out any time you like, but you can never leave.)

Juan Gris Tájkép házakkal, Céretben (1913)

Jelenet. Joe Wright (r.) A legsötétebb óra (Darkest Hour) (2017)

Mark Felt, azaz Mélytorok története. A nagyszerű Liam Neeson játékában.

*

Cikkében Gazdag László azt írja, a hazai közgazdászok nem ismerik sem Schultz humántőke-elméletét, sem Friedman monetarizmusát, sem Jánossy trendelméletét. Gazdag sűrűn ad hangot e véleményének. Egyszer nekem is előadta: a gazdaság megértéséhez valójában elég három könyvet elolvasni. Nevezetesen Schultz Beruházás az emberi tőkébe c. kötetét, Friedman Infláció, munkanélküliség, monetarizmus c. kötetét (ami egy idehaza megjelent válogatás kötet), valamint Jánossy A gazdasági fejlődés trendvonaláról c. kötetét. Aztán rá kellett jönnöm, hogy Gazdag valóban nem is olvasott többet e három könyvnél.

*

Copland azt írja, a hangverseny-repertoár standardizálódása egyfajta „áruházi pszichológia” eredménye. Vagyis a lehető legnagyobb számú fogyasztót kell elérni. Következmény: „zenei szervezeteink a múlt mesterműveit őrző múzeumokká alakulnak”.

(Tegnap arról értesülök a Vincent blogról, hogy újabban Yuval Noah Harari Sapiens c. könyve Orbán kormányfő kedvence. Ma egy Kopátsy Sándorral készült interjúban találkozom Harari könyvével. Gyanítom, Matolcsy Györgynek mindmáig Kopátsy a legfőbb szellemi mentora, ergo még az sem kizárt, hogy a Harari kötet így került Orbán Viktor kezébe. Ami persze merőben találgatás, kósza gondolat.)

Kattints!

Jött Rodrik átvenni a Neumann-díját, és interjút adott az Indexnek. Úgy állunk, kérem szépen, hogy a neoliberalizmus a mainstream közgazdaságtan perverziója.

(Meglehet, a matematikában már 2318-at írnánk, ha Srínivásza Rámánudzsan, az indiai zseni nem hal meg 32 évesen. Matt Brown 2015-ös filmje.)

Dani Rodrik kapta idén a Rajk Szakkollégium Neumann-díját. Egy korábbi írásom az euróstandardról és a Rodrik-féle politikai trilemmáról (ami a Mundell-trilemma egyfajta általánosítása plusz a John Ruggie-féle "beágyazott liberalizmus" kompromisszumai a Bretton Woods-i rendszerben).

Jean-Michel Jarre Oxygene II.

Galbraith 1978-as beszélgetőkönyve Nicole Salinger újságíróval. Előkerül Friedman és Chile.

Persze Galbraith válasza cinikusan kétértelmű (mármint: Friedman úgy vet véget a diktatúrának, hogy a tanácsaival tönkre vágja Chilét).

Május 10.

Eötvös Péter Speaking Drums (2013)
hr-Sinfonieorchester/Vasily Petrenko/Martin Grubinger

(Diego Espinosa tanulmánya 2007-2008-as válságról, avagy az előretekintő iránymutatás veszélyei.)

Vajon megtanulta Bernanke a friedmani leckét? Jeffrey Hummel Ben Bernanke versus Milton Friedman c. tanulmánya. Egyéb tanulság esetleg? Robert Murphy A válság, amiről még sosem hallottál c. cikke.

Változnak az idők Észak-Koreában. De tényleg.

*

Hayek-zsoldosok listázása a Pénzügyi Szemlében.

*

Baranyai Eszter posztjáról az Alan Greenspan-féle alsónadrág-index jut az eszembe.

Kattints a képekre!

Kattints a képekre!

A duci fiú barátkozik. Az ENSZ-szankciók végül meglágyították a szívét.