Rodrik interjú
Jött Rodrik átvenni a Neumann-díját, és interjút adott az Indexnek. Úgy állunk, kérem szépen, hogy a neoliberalizmus a mainstream közgazdaságtan perverziója.
hocinesze
(Aki ismerte a végtelent)
(Meglehet, a matematikában már 2318-at írnánk, ha Srínivásza Rámánudzsan, az indiai zseni nem hal meg 32 évesen. Matt Brown 2015-ös filmje.)
Rodrik & Neumann-díj
Dani Rodrik kapta idén a Rajk Szakkollégium Neumann-díját. Egy korábbi írásom az euróstandardról és a Rodrik-féle politikai trilemmáról (ami a Mundell-trilemma egyfajta általánosítása plusz a John Ruggie-féle "beágyazott liberalizmus" kompromisszumai a Bretton Woods-i rendszerben).
Galbraith & Friedman & Chile
Galbraith 1978-as beszélgetőkönyve Nicole Salinger újságíróval. Előkerül Friedman és Chile.
Nicole: Emellett [Friedman] tanácsot adott a chilei kormánynak is...
JKG: Sokat kritizálták [Friedmant] amiatt, hogy ha csak pár napig is, de oda süllyedt, hogy tanácsot adjon a chilei kormánynak, azaz a chilei diktatúrának. A magam részéről ebben az ügyben megvédeném őt. Azt hiszem, nem férhet kétség Friedman professzor személyes elkötelezettségéhez a polgári szabadságjogok iránt. És én, mint olyasvalaki, aki azt szeretné, hogy a chilei diktatúra véget érjen, azt hiszem, ennek eléréséhez nincs megfelelőbb mód, mint követni Friedman professzor tanácsait. Az embernek egészében kell néznie ezeket a dolgokat.
Persze Galbraith válasza cinikusan kétértelmű (mármint: Friedman úgy vet véget a diktatúrának, hogy a tanácsaival tönkre vágja Chilét).
(...)
(Diego Espinosa tanulmánya 2007-2008-as válságról, avagy az előretekintő iránymutatás veszélyei.)
Válságok és tanulságok
Vajon megtanulta Bernanke a friedmani leckét? Jeffrey Hummel Ben Bernanke versus Milton Friedman c. tanulmánya. Egyéb tanulság esetleg? Robert Murphy A válság, amiről még sosem hallottál c. cikke.
(...)
Változnak az idők Észak-Koreában. De tényleg.
*
Hayek-zsoldosok listázása a Pénzügyi Szemlében.
*
Baranyai Eszter posztjáról az Alan Greenspan-féle alsónadrág-index jut az eszembe.
Ennél szebb szó, hogy szeretet
Smith, Marx, Keynes és a többi
Mark Skousen 2007-es The Big Three in Economics: Adam Smith, Karl Marx and John Maynard Keynes című könyve amolyan ismeretterjesztő munka. Mivel a kötet mind a smithi, mind a marxi és keynesi gazdaságelméletet szélesebb elmélettörténeti kontextusba helyezi, az olvasó többet kap annál, mint amit a könyv címe után várna — kisebbfajta elmélettörténeti áttekintést. A mű határozottan piacpárti, ami számomra egyértelműen erénye. Skousen az elején leszögezi: a „nagy hármasból” Adam Smith a legnagyobb, illetve a „természetes szabadság rendszere” képes leginkább biztosítani a nemzetek gazdagságát. További erénye Skousen kötetének, a szerző piacpárti beállítódásából fakadóan, hogy Wicksell, Mises vagy Hayek nevével is találkozhat benne az olvasó. A témák tárgyalása viszont gyakran futólagos, és esetenként több a bulváros életrajzi elem (pl. milyen gyakran váltott Marx fehérneműt), mint a gazdaságelmélet. Mindent összevetve, nem rossz. Főként egyetemisták olvashatják haszonnal, kiegészítésként a makroökonómia jegyzethez. (A könyv fent van a hálón. Nem tudom, mennyire legálisan, de bárki megtalálhatja.)
(Varoufakis)
(Yanis Varoufakis szerint Marx és Engels ugyan nem voltak anarchisták, de utálták az államot. A modern államhatalom ui. az uralkodó osztály közös ügyeit igazgató bizottság. Vagyis az osztályelnyomás eszköze. Következésképp: az egyetlen módja, hogy az ember kommunista legyen, vélekedik Varoufakis, ha libertárius kommunista. Ezek szerint Varoufakis, aki évekkel ezelőtt libertárius marxistának nevezte magát, még nem hallott arról, hogy szemben az állam „eltörléséről” szóló anarchista tannal, a kommunizmusban az államhatalmat nem eltörlik, hanem „elhal”. Ahogy Lenin elvtárs mondotta: „Az állam elhal, amennyiben nincsenek többé tőkések, nincsenek többé osztályok, ezért semmiféle osztályt nem lehet elnyomni”.)
(Žižek)
(A pop-leninista bölcselő, Slavoj Žižek szerint a baloldalnak el kell engednie néhány „tabut”. Például: I.) tévedés az európai emancipációs örökséget elhamarkodottan kulturális imperializmusnak tekinteni; tévedés az „európai értékek” elvetése, mint eurocentrikus kolonializmus stb. (a kommunista emancipáció eszméje, ahogyan azt Marx elképzelte, valójában teljesen „eurocentrikus”) II.) tévedés eleve protofasiszta vagy rasszista jelenségnek tekinteni azt, ha valaki védelmezi a maga sajátos életmódját; tévedés az, hogy az iszlám bármiféle kritikája iszlamofóbia (a baloldaliaknak meg kell szabadulniuk beteges félelmüktől, hogy az iszlamofóbia bűnébe eshetnek) III.) tévedés azt hinni, hogy a szegénység bármilyen értelemben emancipál; tévedés az, hogy a szegénység vagy a szenvedés jobb emberré tesz (a szegények nem eleve jó emberek).)
(...)
(Az elmúlt öt évben Venezuelában 40 százalékot esett a gazdaság, dúl a hiperinfláció, a kórházakban nincs ivóvíz, a szegények éhen halnak. Az emberek tízezrével menekülnek Nicolás Maduro Venezuelájából a szomszédos Kolumbiába. (Marx és Engels 10 pontból álló akciótervének 4. pontja A kommunista kiáltványban: Az összes emigránsok és lázadók tulajdonának elkobzása. De ezen inkább nem kezdenék jópofa eszmefuttatásba, mert nem tréfás.))
Kétharmad
A keynesiánusok több tiszteletet mutathatnának Adam Smith iránt: A nemzetek gazdagságában a kereslet szó 269-szer szerepel, míg a kínálat mindössze 144-szer.
(...)
(Marx élete nagy részét a londoni British Múzeum könyvtárában töltötte, ahol közgazdasági műveket olvasott. Szorgalmasan tanulmányozta kora ismert és kevésbé ismert közgazdászainak írásait, amiket azóta persze rég elfeledett a tudomány. Karl Rodbertus, Thomas Hodgskin, Robert Torrens, John McCulloch, Nassau Senior stb. könyveit. Emellett Marx olvasta az esseni Kereskedelmi Kamara éves jelentéseitől kezdve a Lordok Háza Bizottságának az Írország sütőiparával foglalkozó 1861-es jelentéséig bezárólag mindent. Beleértve a Királyi Mezőgazdasági Társaságnak a birkapásztorok számáról készített beszámolóját is. Ha ma élne, Marx ülne egy könyvtárban, és Edmund Phelps könyveit jegyzetelné meg az IMF országjelentéseit. De vajon hány közgazdasági művet olvasott Tamás Gáspár Miklós?)
Wake Up
A Mad Season nevű supergroup Wake Up című 1995-ös dalát hallgatom. Az énekes Layne Staley, az Alice In Chains egykori frontembere, korábban nem egyszer dalolt heroinnal való „szerelmi afférjáról”. Megrázó opusz. Kiváltképp annak utólagos ismeretében, hogy Staley heroin túladagolásban halt meg 34 évesen.
A számolás joga
Theodore Melfi (r.) A számolás joga (Hidden Figures) (2016)
Az egyik legjobb film, amit az elmúlt időszakban láttam.
Chips
New York-nosztalgia könyvében azt írja Heller: egyetért Adornóval, miszerint Sztravinszkij Tavaszi áldozata barbár zene, és utálja. Hellernek két hét szobafogság, és TV sincs.
*
Nemrég látott napvilágot a Modern Jegybanki Gyakorlat című kötet. Érdeklődésemre a Corvinus Egyetem MNB Tanszéke megírta, a könyv nem kerül kereskedelmi forgalomba, viszont küldtek nekem postán ajándék példányt, sőt a tanszék később megjelenő könyveire is ígéretet kaptam. Innen is köszönöm. Még nem jutottam az átlapozásnál tovább, de szép kivitelű, színvonalas munkának mutatkozik.
*
Hugo megmentése.