Megnéztem Rob Reiner 1990-es Tortúra (Misery) filmjét, ami King 1987-es regényének az adaptációja. Kiskamaszként még olvastam is. Kathy Bates Oscar- és Golden Globe-díjat kapott a filmbeli alakításért.

A hangverseny szünetében újra látom a kisfiút az apjával. Most valahol máshol ülnek.

Óvakodjunk az olyan közgazdásztól, akinek a mézzel leöntött mogyoróvajas-banános szendvics az egyik kedvenc reggeli étele. Avagy Ha-Joon Chang korábbi írásai újramelegítve, bizarr tálalásban. Maradjunk a vajas pirítósnál és a feketekávénál.

A Milton Friedman Chilében. Széljegyzetek esszém alább is olvasható.

Milton Friedman Chilében. Széljegyzetek címmel írásom olvasható az individualista blogon. Remélhetőleg sikerült árnyalnom valamelyest a szokásos balos narratívát. Köszönet Seres Lászlónak a közlésért. Pogátsa Zoltán becses figyelmébe.

A ’80-as évek amerikai akciófilmjének minden hőse járt Vietnamban. Anélkül nincs kemény csávó.

Az emberek 1 százalékába tartozom.

A tegnap esti hangversenyen középkorú férfi ült előttem, az ölében hároméves kisfiúval. A kisfiú példás csendben figyelte végig az előadást. Láttam, ahogy kis ujjacskáival a levegőben klimpíroz, majd időnként eksztázisba esik (a Sibelius szimfóniától), és a karjaival vezényelni kezd, ami távolról sem tűnt a karmesteri mozdulatok gyermeki utánzásának. Jóllehet, az ilyesmi elvonja a figyelmet, mindenki mosolyogva figyelte a tündéri fiúcskát. Nekem mégis az volt az érzésem, mintha valamiféle rejtett fonal feszülne a zene és a kisfiú között. Olyan, amilyenhez nekem sosem lesz közöm. Kifelé menet nem álltam meg, és megszólítottam a férfit azzal, hogy mindnyájunk közül talán a kisfia értette a legjobban azt, amit hallottunk. Nem mondott ellent.

Zsidó nők testüregétől Vlagyimir Putyin testüregéig. Harmonia Caelestis.

*

Bayer Zsoltnak van egy harca. 

Művészi élményben volt részem.

a-ha I've Been Losing You (1986)

Tangerine Dream Cinnamon Road (1983)

Gyanítom, Emmanuel Todd idehaza a 2001-es A birodalom után: Tanulmány az amerikai rendszer széteséséről című könyve okán ismert leginkább. Legalábbis a Bayer-Bogár-Boros-háromszög által kijelölt intellektuális közegben. Todd már ebben a kötetben arról értekezik, hogy az USA célja fenntartani a feszültséget Oroszország és önmaga között, melegen tartani a hidegháborús időkből származó ellentéteket, ezáltal akadályozva Európa és Oroszország közeledését, vagyis Eurázsia nyugati felének újjáegyesítését.  

Elolvasom David Nicholls A nagy kvízválasztó című 2003-as regényét. Miért is ne? A regényből készült 2006-os filmet is megnézem. Ami azt illeti, a regény sokkal humorosabb, mint a film.

BBC History Magazin januári száma. Benne Krausz Tamás írása Lenin szocializmusáról, melyben számba kívánja venni, hogy „mi maradt fenn maradandóként abból a politikai és elméleti örökségből, amelyet a nagy forradalmár és teoretikus az utókorra hagyott”.

Kis közértben könyvek egy forgóállványon. Frédéric H. Fajardie Így jár minden politikus bűnöző! című opusza 699 forintért vihető. Hátsó borítója szerint a regényből Ne ébreszd fel az alvó zsarut! címmel 1988-ban film készült Alain Delon főszereplésével. A krimi 1984-es. Engedek a szeszélynek, megveszem, elolvasom. Miért is ne? A filmet is megnézem. A filmből sajnos kimaradt a jelenet, amikor két francia zsaru az étteremben Schopenhauerről, Fichtéről és Hegelről diskurálnak; cserébe Grindel főfelügyelőnek, akit Delon alakít, szupermodell barátnője van. Nota bene a francia zsaruk a ’80-as években csípőből tudták, hogy az A.A.A. az Alianza Anticomunista Argentina rövidítése. Ami a regény kulcsa.

Olvasni kezdem Hortay Olivér és Fűrész Gábor Egy új hidegháború küszöbén című könyvét. Az 51-ik oldalon megtudom, hogy az amerikai központi bank elnöke „Ben Bark”, aki „bevezette” a Great Moderation elnevezést. 

Raid over Moscow. Számítógépes játék Commodore 64-re 1984-ből. 

*

A hal neve: Wanda. Charles Crichton szenzációs vígjátéka 1988-ból. „Az döntetlen volt”.

*

Lovesong. A The Cure dala 1989-ből. 

Épp Richard Vague nemrég megjelent könyvét olvasom. A könyv nyitó fejezetében Vague azt fejtegeti, hogy a pénzt —ami a modern gazdaságokban messze túlnyomóan számlapénz— a kereskedelmi bankok teremtik azzal, hogy hitelt nyújtanak; a pénzt „az adósság hozza létre”. Később Vague több fejezetben tárgyalja, hogy a főbb vagyoneszközök árának növekedését az adósságállomány növekedése okozza, vagyis az a pénztöbblet, amit a hitelállomány növekedése teremt. Aztán a hatodik fejezetben Vague félelmetes következetességgel megállapítja: „Az infláció nem monetáris jelenség”. (Avagy a hatodik fejezetben már nem emlékszik arra, hogy mit írt az elsőben.)

Pogátsa Zoltán vélhetően egyetértene azzal, hogy az 1980-as évek óta a háztartások vagyoni egyenlőtlensége egyre növekszik az Egyesült Államokban; végtére olvasott Thomas Pikettyt. Vélhetően Pogátsa azzal is egyetértene, hogy az amerikai háztartások vagyonának az 1980-as évek óta tartó növekedése szorosan követi az USA államadósságának növekedését; végtére olvasott Stephanie Keltont, ezért tudja, hogy a költségvetési deficit leginkább a magánszektor többleteként jelenik meg. Kérdés, miért gondolja Pogátsa azt, hogy a költségvetési deficit a szegények barátja, és nem a tehetőseké.

Más néven, "karácsonyfa-csillagköd".