Családi kör: kiki nyugalomba
Anya füvet szív, apa olvas.
Tobe Hooper (r.) Poltergeist (1982)
hocinesze
Chips
Platón Menón című dialógusában Szókratész azt állítja: a tudás nem tanítható. Szókratész valójában phronesisről beszél, ami nem egyszerűen ismeretet jelent, hanem bölcsességet. A phronesis tulajdonképpeni jelentése eszmélés. A valódi tudás nem egyszerűen ismeret, hanem belátás — ráeszmélés. A tudás nem tanítható: ismereteket és vélekedéseket ugyan át lehet adni, de nem a belátást. Ezért, vélekedik Szókratész, a jó mester nem ismeretekre tanítja tanítványát, hanem látásra.
***
Henry George Haladás és szegénység című kötetében külön fejezetben (több tucat oldalon) érvel Malthus népesedési-elmélete ellen. George szerint a tények cáfolják Malthust: mennél sűrűbben lakott egy terület, többnyire annál gazdagabb. Mert annál nagyobb a munkamegosztás, ergo a termelékenység. Már Adam Smith megírta: a piac mérete korlátozhatja a munkamegosztást, így a fejlődést. Vagyis: ahol gyér a lakosság, ott nincs fejlett piac, következésképp nincs fejlett munkamegosztás. Ugyanezen okból állítja George, hogy a népesség növekedése valójában növeli a gazdagságot, és nem csökkenti.
***
Vegyük Kantot komolyan! Épp kezemben tartok egy kávéscsészét. Látom a csészét, érzem a súlyt. Azt mondom: karomban érzem a csésze súlyát. Ámde jobb résen lenni! Valójában sem a szememmel nem látom, sem a karommal nem érzem azt, hogy a súly a csésze súlya. Mi, véges lények a világot csak szemlélni tudjuk. A kauzalitás viszont nem tárgya a szemléletnek, hanem az értelem fogalma. A kauzális viszonyokat kizárólag elgondoljuk.
***
Theoretical Assumptions and Nonobserved Facts című 1971-es dolgozatában Wassily Leontief arról panaszkodik, hogy a gazdaságelméleten eluralkodott formalizálási láz hevében a modellek elszaporodó készletének matematikai formulái mögül sokszor teljesen eltűnt minden valóságos tartalom (fogalmi mondanivaló). (Ehhez: Rosa Luxemburg írja (Otto Bauernek A tőkefelhalmozásról írt recenziójára adott válaszában), hogy a közgazdaságtan olyan tudomány, hogy amit el lehet benne mondani matematikai formulákkal, azt el kell tudni mondani egyszerű szavakkal is. (Értelmes meglátás egy marxistától.))
***
Will Downing A Love Supreme dala (a Coltrane előtti nyilvánvaló tisztelgésen túl) a ’80-as évek popzenéjének kvintesszenciája.
(Skidelsky, Keynes, válság)
(Felkerült a netre Skidelsky Keynes: The Return of the Master című kis könyve. (Mennyire legálisan, nem tudom; nem is linkelem, de bárki megtalálhatja.) Skidelsky 2009-ben néhány hónap alatt hozta össze (a válság hevében) a kötetet, amitől némiképp eklektikus, illetve helyenként kissé ellentmondásos (pl. S. helyeslően idézi Soros Györgyöt, hogy a „válságot a rendszer maga hozta létre”, miközben máshol Fekete Hattyúnak mondja) műre sikeredett. Mindazonáltal érdemes elolvasni — kivált a második rész hasznos (3-5. fejezetek). Skidelsky a bizonytalanságot állítja a keynesi közgazdaságtan fókuszába („A bizonytalanság uralja Keynes gazdaságtanát”), illetve a kockázat és bizonytalanság közötti különbséget hangsúlyozza végig a kötetben.)
Jean-Jacques Pradier Kellögem
Úgy 12 évesen olvastam King A ragyogás című klasszikus regényét. Emlékszem, bizonyos szavaknak utána kellett néznem az értelmező szótárban. A regényből készült Kubrick-filmet mai napig nem láttam. Pótolnom kellene.
Goldfinger (1964)
A Quantum csendje (2008)
A frigyláda marad
Heller Ágnes mondta egy interjúban: Lukács Györgyöt soha nem érdekelte a munkások nyomora, vagy általában a szegénység; semmiféle szolidaritást nem érzett az elesettek iránt. Mindez percig nem foglalkoztatta. Lukács számára a marxizmus merőben filozófia volt, amihez kizárólag intellektuálisan viszonyult. Erről jutott az eszembe.
(...)
Rossz közérzet Hollywoodban. Már hetek óta várom Tamás Gazsi cikkét örömelvről és kapitalista realitáselvről, Erószról és civilizációról, Freudról és Marcuseról.
*
Sziriana. A filmben George Clooney, az ügynök az egyetemista fiával beszélget. A fiú kérdezi: Mondd apa, mi az a munka, amit anya sehol máshol nem csinálhat csak Iránban? Mire a válasz: Ezt már többször megbeszéltük, anyád titkárnő.
*
Az eurózóna dilemmája. Martin Feldstein az eurózóna tagállamainak fiskális koordinációjáról.
Róna & Soros
Róna Péter közgazdász többnyire a ’70-es évek poszt-keynesiánus dogmáival szokta kábítani a népet, következésképp ritkán mond bármi értelmeset, de abban nem téved, hogy Soros György „ellenzi a gazdasági liberalizmust”. Nincs Sorosnak könyve, aminek ne a „piaci fundamentalizmus” volna legfőbb céltáblája (vö. „reflexivitás”, „pozitív visszacsatolás”, „dinamikus egyensúlytalanság”). Csakis azok képzelhetik Sorost a liberális vadkapitalizmus szószólójának, akik kizárólag a Magyar Időkből tájékozódnak.
Yellen & Minsky
A Minsky Meltdown: Lessons for Central Bankers címmel tartott 2009. áprilisi beszédében Janet Yellen azt mondja, a válság hatására — korábbi álláspontját némiképp felülvizsgálva — nyitottabb lett azokra a véleményekre, hogy bizonyos esetekben a jegybanknak közvetlen lépéseket kellene tennie tőzsdebuborék mérséklésére (szemben a hagyományos nézettel, miszerint a jegybanknak pusztán a buborékok makrogazdasági következményeire kell reagálnia). Minsky apropóján ez kissé különös. Minsky maga ui. úgy vélte, a jegybank lehetőség szerint ne cselekedjék túl korán, hanem hagyja, hogy a piac szereplői felismerjék a krízist. Jobb jegybanki politika a piac szereplőit szembesíteni a krízissel, majd végső hitelezőként megakadályozni az eszközárak mély válságot okozó összeomlását, mint bármilyen piaci rendellenességet vagy válságközeli állapotot elhárítani, és ezáltal megerősíteni a befektetői hangulatot. Vagyis Minsky szerint a jegybanknak inkább a válságkezelés a feladata, mint a válság megelőzése.
(...)
(A San Franciscó-i FED elnöke, John Williams inflációs célkövetés helyett árszínvonal-követést javasol. A javasolt rezsimben a monetáris politika nem az inflációs rátának az inflációs céltól történő eltérésére reagálna, hanem az árszínvonal célpályától történő eltérésére, vagyis eltérés esetén nem a kívánatosnak tekintett inflációs rátához kívánna visszatérni, hanem a kívánatos árszínvonalhoz (ún. „múltfüggő monetáris politika”). Más szóval az árszínvonal-célkövetés rendszerében a monetáris politika az árszínvonal hosszú távú pályáját kívánja fenntartani, az árstabilitás (inflációs cél) pedig hosszabb táv átlagában valósulna meg. Bernanke üdvözli az elgondolást, azzal a változtatással, hogy az árszínvonal-követés a „nulla alsó korlát” közelében lépne érvénybe. Meglehet, ez tkp. egyfajta burkolt nGDP célzást jelentene recesszióban, amikor nincs lehetőség kamatot vágni, máskülönben meg maradna az inflációs célkövetés.)
Nobel
Még a bűnözők és szenvedélybetegek is racionálisak és hasznosságmaximalizálók, mondta Becker, és Nobelt kapott érte. Idén Thaler kapta. Nota bene a racionális döntések elméletét népszerűsítő Levitt-Dubner-kötet, a Lökonómia mindössze három évvel korábban, 2005-ben jelent meg a viselkedési közgazdaságtant népszerűsítő Thaler-Sunstein-féle bestseller, a Nudge előtt.