Mark Skousen
Közgazdaságtan egy oldalban

1. Önérdek: Az ember azon törekvése, hogy javítson a körülményein már a születéssel elkezdődik, és nem is ér véget mielőtt még sírba nem teszik (Adam Smith). Senki nem költheti olyan körültekintően a pénzt, ahogyan azt az ember a saját pénzével teszi.

2. Gazdasági növekedés: A gazdasági növekedés kulcsa az egyre bővülő megtakarítás, tőkefelhalmozás, oktatás és technológia.

3. Kereskedelem: Amennyiben a felek jól informáltak, az önkéntes csere hasznára van mind a vevőnek, mind az eladónak. Következésképp az egyének, csoportok és nemzetek közötti kereskedelem kibővülése előnyére van minden abban résztvevőnek.

4. Verseny: Miután az erőforrások szűkösek, miközben a vágyak korlátlanok, így minden létező társadalomban kell legyen verseny, amit kormányrendeletekkel nem lehet eltörölni.

5. Együttműködés: Mivel senki sem önellátó, és mert minden természeti erőforrás átalakításra szorul, hogy használhatóvá váljék, így az embereknek – legyenek bár munkások, földesurak, tőkések vagy vállalkozók – együtt kell működniük azért, hogy értékkel bíró javakat és szolgáltatásokat állíthassanak elő.

6. Munkamegosztás és komparatív előny: A tehetségből, intelligenciából, tudásból és tulajdonból származó különbségek specializációhoz és komparatív előnyökhöz vezetnek mind az egyes személyek, mind a vállalatok és a különböző nemzetek esetében.

7. Szétszórt tudás: A piac állapotára vonatkozó információk olyannyira sokrétűek és szerteágazók, hogy nem lehetséges egyetlen központi autoritás által összefogni és kikalkulálni.

8. Profit és veszteség: A profit és a veszteség azok a piaci mechanizmusok, amelyek megmutatják, hogy hosszú távon mit kell vagy nem kell termelni.

9. Alternatív költség: Lévén, hogy az idő és az erőforrások végesek, az életben mindig vannak kompromisszumok. Ha valamit meg akarsz tenni, akkor valami másról le kell mondanod, amit esetleg szintén szívesen megtennél. A választott tevékenység ára épp a többi dologról való lemondás.

10. Árelmélet: Az árakat a vevők (kereslet) és az eladók (kínálat) szubjektív értékítélete határozza meg, és nem valamiféle objektív termelési költségek. Mennél magasabb valaminek az ára, annál kisebb a mennyiség, amit a vevők hajlandóak megvásárolni, illetve annál nagyobb a mennyiség, amit az eladók viszont szeretnének eladni.

11. Következmények: Mindennek van következménye. Mind az egyének, mind a cégek és a kormányok tettei előre látható hatással vannak a gazdaság többi szereplőire, jóllehet az előreláthatóság mértéke függ a cselekedetek komplexitásától.

12. Bizonytalanság: A jövőt illetően mindig van valamekkora bizonytalanság, mert az emberek átértékelik a dolgokat, tanulnak hibáikból, meggondolják magukat stb., így aztán nehéz megjósolni a jövőbeni viselkedésüket.

13. Munkagazdaságtan: Magasabb bérek hosszú távon csak nagyobb termelékenységgel érhetők el, vagyis az egy főre eső magasabb tőkebefektetéssel. A krónikus munkanélküliség oka a bérek kormányzati rögzítése a piaci egyensúlyi szint fölött.

14. Kormányzati kontroll: Az árkontroll, a bérleti díjak és a bérek nagyságának szabályozása bizonyos egyének és csoportok számára ugyan kedvező lehet, de soha a társadalom egészének. Ezek az intézkedések ui. végül hiányhoz, feketepiacokhoz, valamint romló minőséghez és szolgáltatásokhoz vezetnek. Nincs ingyen ebéd.

15. Pénz: A nemzeti fizetőeszköz leértékelésére tett szándékos kísérletek, a mesterségesen alacsonyan tartott kamatlábak, illetve az olcsó pénz politikája elkerülhetetlenül inflációhoz, monetáris ciklusokhoz, valamint gazdasági válsághoz vezet. Nem az államnak, hanem a piacnak kell meghatároznia a pénz- és hitelügyeket.

16. Közpénzek: Ahhoz, hogy az állami szolgáltatások magas hatékonyságúak és jól menedzseltek maradjanak, amennyire csak lehetséges piaci elvek szerint kell eljárni: (1.) A kormány csak olyan üzletbe fogjon, amire a magánvállalkozások nem képesek; a kormány ne vegyen részt olyan üzletben, amit a magánvállalkozások jobban csinálnak, (2.) a kormány ne nyújtózkodjon a takarón túl, (3.) költség-haszon elemzés: a határhaszon mindenkor haladja meg a határköltséget, (4.) az elszámoltathatóság elve: azok fizessenek egy szolgáltatásért, akik részesülnek benne.  

Megjelent a The Freeman 1997. januári számában

(saját fordítás)