A Brzezinski meg a Mari

Legfrissebb cikkét Brzezinski idézettel indítja Schmidt Mária. „Amerikának hatalmas geopolitikai érdekei vannak Európában”. Ez a mondat Brzezinski 1997-es A nagy sakktábla kötetében olvasható. Egészen pontosan A demokratikus hídfőállás címet viselő 3. fejezetben, melynek nyitó mondata: „Európa Amerika természetes szövetségese”. Nota bene az egyetlen valódi szövetségese (egyúttal demokratikus hídfőállása a hatalmas eurázsiai kontinensen).

Brzezinski 2004-es A választás kötete nemrégiben jelent meg idehaza. Ebben a műben írja Brzezinski: ha együtt lépnek fel, akkor „Amerika és Európa gyakorlatilag globális teljhatalommal rendelkezik. Az Atlanti-óceán mindkét partján tudják ezt”. Kiváltképp tudja ezt Vlagyimir Putyin, aki ezért régóta igyekszik éket verni az Egyesült Államok és Európa közé. Például azzal, hogy pénzzel támogat olyan európai politikai pártokat és mozgalmakat, amelyek EU- és Amerika-ellenesek. Ami persze jelentős átfedést jelent: az EU-ellenes politikai erők egyúttal Amerika-ellenesek is, és többnyire fasiszta beütésük van. Ezek az európai pártok és mozgalmak maguktól is fogékonyak a Kreml-propagandára, amit aztán politikai elemzőnek, filozófusnak vagy épp történésznek sminkelt kitartott propagandistáik terjesztenek (kéjesen okoskodva a gyenge és széteső Európáról, a buzilobbitól hanyatló Nyugatról meg a felemelkedő mesés Keletről). 

Az Egyesült Államok régóta rossz szemmel nézi Európának, és kiváltképp Németországnak, az orosz energiától való túlzott függését; azért, mert az oroszok diplomáciai (tágabban: geopolitikai) fegyverként használják az olajat és a földgázt, és az Egyesült Államok nem akarja, hogy legfőbb („természetes”) szövetségese a világban ezáltal zsarolható legyen. Az USA nyíltan ellenezte mindkét Északi Áramlat vezetéket. Azt, hogy ki robbantott, én nem tudom.