Villányi László

A tanú

Bele-nyugodtam. Már nem kerestem a zöldre várók
   tömegében: megjelent úgyis, az írás szerint.
És elutaztam egy másik földre, hogy a kirakatban
   álljon: a testére illő ruha.
Vagy elfogadtam idegenek meghívását, mert va-
   laki ismerte közülük.
Figyeltem a mit sem sejtő asszonyt, mintha mozdu-
   latában, tekintetében hozta volna az üzenetet.

(1994)

 Prágai történet

Akkor már hét esztendeje éltem Prágában, de egyszer
   sem nyílt hasonló seb arcomon. (Valaki a városba
   érkezett.)
Mire delet harangoztak, íróasztalomból ámbra illata
   szivárgott. Elindultam. Valószerűtlen szögben ért
   utol az eső. Egyre izgatottabban folyt a Moldva.
   Mit kellett volna tennem? Élni csupán? Üzenetet
   írni egy söralátétre? (Ismertem mozdulatát: miként
   törli le szájáról a habot. Még azt is tudtam: mell-
   tartót visel, életében először.)

(1994)