Antikapitalista mentalitás 2.

Az antikapitalista mentalitás Mises-féle magyarázata fölvet egy kérdést. Nem lehet, hogy Mises tulajdonképpen nem az antikapitalista mentalitás gyökerét fedi fel, hanem a piacbarát mentalitásét? Nem lehet, hogy Mises okfejtése lényegében semmi egyéb, mint öntudatlan elszólása a piacpárti lelkület titkos fiziológiájának? Annak, hogy a piacpárti mentalitás háttere valójában magával a >>nehezteléssel<< szembeni ellenérzés. A nehézség szelleme nehéznek láttatja a földet és az életet, mondja Nietzsche. És vajon nem ettől menekül-e minden piacbarát liberális, a nehézség e nyomasztó és fojtogató szellemétől, ami felhősnek akarja mutatni számára az élet szikrázóan kék egét? Az antikapitalizmus ui. bűzlik. Bűzlik az elfojtott neheztelés rossz levegőjétől, bűzlik az örökös zsörtölődéstől, szűköléstől és fanyalgástól, a bosszúszomjas rossznyelvűség áporodott leheletétől. A ressentiment mindig ezt az izzadtságszagot árasztja. És bizony szabadságszerető, friss levegőhöz szokott öntevékeny ember messziről megérzi ezt a bűzt, a tehetetlen kaparásnak e nyomasztó bukéját. Nem lehet-e hát, hogy ez a bűz űzi el a szabadságszerető embereket az antikapitalizmustól, teljesen függetlenül attól, hogy a kapitalizmus egyébként kizsákmányoló-e vagy sem, igazságos-e vagy sem stb.? Vajon nem lehet-e, hogy a túl heveny piacpártiság voltaképpen csak azért affirmálja a fennállót, hogy ne kelljen neheztelnie rá? Meglehet, a piacpárti egyszerűen csak nem akar beállni a bűzbe, a szűkölők és fanyalgok táborába. A piac tán jobb levegőt áraszt, kékebb eget kínál. Nem arról van szó, hogy Mises valójában csak fejetetejére állítja saját piacbarát mentalitásának fiziológiáját, amikor az antikapitalista mentalitásról beszél?