Orbán Viktor kormányfő múlt kedden az Országgyűlésben előadott 29 pontos >>akciótervének<< egyik - kardinálisnak tekintett - eleme a 16 százalékos, egykulcsos személyi jövedelemadó, ami Gyurcsány Ferenc és Schiffer András szerint tőrőlmetszett liberalizmus. Annak is az elfajzott kókaista változata (nota bene, az idősebbek tán még emlékezhetnek rá, hogy Kóka Jánost Gyurcsány Ferenc tette meg saját kormányának gazdasági és közlekedési miniszterévé). Kóka maga üdvözli a kormányfő egykulcsos adótervét, illetve önmaga és az Orbán közti hasonlóságot a következőképpen látja: 'legfeljebb annyit lehet mondani, hogy Kornai János legjobb tanítványai vagyunk (igaz a szófordulat kissé rosszemlékű, de legalább önbizalomról tanúskodik - én)' (idézi origo.hu). Kóka az 1989-ben megjelent Kornai írásra, az Indulatos röpiratra hivatkozik. No de mit is ír Kornai János ebben a műben? A rendszerváltozás dicső hajnalán Kornai professzor valóban azt javasolja, hogy az egyes adónemek esetében az adókulcs legyen szigorúan egyöntetű. Döntően két megfontolásból: I. nincs addig igazi piacgazdaság, amíg nincs jól működő árrendszer; ha a különféle termékek, szolgáltatások, tevékenységek, alanyok stb. egy-egy adónemen belül eltérően adóznak, akkor az eltorzítja az árakat; vagyis az adó legyen szektorsemleges, illetve II. a jól működő árrendszer kívánalmával összhangban, az adózás váljék el a szociálpolitikától; ha az állam támogatni, segélyezni stb. akar bizonyos tevékenységeket, csoportokat, egyéneket stb., akkor azt tegye nyíltan, és ne rejtse el a mentességek és kedvezmények ágas-bogas (az árakat és ezzel a termelést torzító) rendszerében; a szociálpolitikára és a gazdaságfejlesztésre legyenek külön elkülönített kiadási tételek, és az állam szedjen be annyi adót, amiből aztán ezeket a kiadásokat fedezni tudja, és ennyi. A személyi jövedelemadó esetében Kornai azért is különösen kívánatosnak tekinti a lineáris (tehát nem progresszív) adózást, mert az - úgymond - többletmunkára, avagy a gazdaság növekedésére ösztönöz, illetve segít a gazdaság >>kifehéredésében<<. Mindezeken túl Kornainak van egy további hangsúlyos érve is az egykulcsos személyi jövedelemadó mellett: a jövedelemadót éppen eléggé progresszívvé teszi már az is, hogy ki-ki mennyi jövedelmet bír eltitkolni, illetve az, hogy ki-ki mennyi adóterhet bír másokra áthárítani. És ami Orbán Viktort illeti, a kormányfő az egykulcsos személyi jövedelemadó kapcsán valóban elismerte annak munkára ösztönző hatását, ugyanakkor a (pillanatnyilag közelebbről meg nem határozott formában történő) családi adózás terve némiképp ellentmond a Kornai által javasoltaknak, azaz az árrendszerre semleges adórendszernek, valamint az adópolitika és a szociálpolitika szigorú különválasztásának. Írásában ugyanakkor Kornai megemlíti, hogy az emberek gyakran jutnak olyan kisebb-nagyobb jövedelmekhez, amit különféle nem bejelentett tevékenységgel szereznek: diáklány időnként esti gyerekmegőrzést vállal, kisiskolást korrepetál, nyelvórát ad stb., titkárnő néha >>maszekban<< is gépel, nyugdíjas bácsi rendbe teszi a szomszédok kertjét stb. Kornai szerint az a legcélszerűbb, ha az állam egyszerűen szemet huny az ilyen jövedelmek felett, és nem törekszik minden polgára háta mögé adóellenőrt állítni, hanem elfogadja, hogy az emberek élelmesek, képesek ilyen formában is dolgozni, hasznos tevékenységet folytatni, illetve az egyszer már adózott jövedelmükből ilyen szolgáltatásokért fizetni. És mintha Orbán Viktor is valami hasonló gondolatot pendített volna meg >>adószabadság<< címszó alatt. De az is lehet, hogy tévedek.