Fontos kérdést vet fel Kornai professzor Marx egy kelet-európai értelmiségi szemével című írásában: nevezetesen, hogy az ún. létező szocializmus valóban azt valósította-e meg, amit Marx kommunizmusnak gondolt. A marxisták természetesen heveny tagadják, hogy ez így lett volna, mondván: a totális pártállami diktatúra rendőrbotokkal és fegyverszuronyokkal (helyenként külső katonai megszállok által is) fenntartott oligarchikus parancsuralmi rendszere nem kommunizmus. Mindazonáltal Kornai szerint az ún. létező szocializmus valójában mégis csak azt valósította meg, amit Karl Marx akart: I. lényegében megszűntette a termelőeszközök magántulajdonlását, azaz minden gyárat, gépet és üzletet államosított, II. a termelés piaci koordinációját gyakorlatilag teljesen felváltotta a centralizált, bürokratikus tervgazdaság. Azaz, az ún. létező szocializmus nem holmi eltorzult megvalósulása volt a marxi álomnak, hanem maga volt a marxi álom; avagy a létező szocializmust nem a diktatórikus hajlamú, különös anyagból gyúrt csúnya bácsik rontották el, hanem a szocializmus magától ilyen defektes. Ámde, hadd védjem akkor egy kicsit Marxot! Ui. létezik a fiatal Marxnak egy híres írása, címe: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. Ebben a művében Marx azt írja, hogy a 'nyers és gondolatnélküli kommunizmus' a magántulajdont csak mint dologi tulajdont ragadja meg, azaz a közvetlen fizikai birtoklást tekinti a magántulajdon lényegének. És ennek okán e nyers és gondolatnélküli kommunizmus a magántulajdon megszűntetését pusztán a dolgok elkobzásával kívánja elérni. Ergo, vélekedik Marx, ez a nyers kommunizmus, bár a magántulajdon fogalmát megragadja, de a lényegét nem. A termelőeszközök államosítása ui. önmagában nem szüneti meg az egyénnek a dolgokhoz, mint magántulajdonhoz való viszonyát, pusztán az államot teszi meg minden dolog magántulajdonosává, avagy nyers birtokosává. Ennek okán a munkának a magántulajdon fennhatósága alá vetettsége sem szűnik meg, hanem éppenséggel minden munka egységesen alávettetik az állami tulajdonnak. Más szóval, a munka nem szűnik meg bérmunkának lenni, hanem éppenséggel mindenki az állam bérmunkása lesz. Azaz, a magántulajdon viszonya marad a közösség lényegi viszonya a dolgok és a termelés világához, csak éppen a polgári magántulajdon helyére az állami magántulajdon lép. Az államosítással és a tervgazdasággal tehát a magántulajdon igazi lényege, mint az önmagától elidegenült munka nem szűnik meg. Hovatovább, e nyers kommunizmus a magántulajdon legmagasabb fokú kiterjesztése, amikoris a  tőke-munka viszony totálissá válik: egyfelől a közösség minden tagja, mint az állam bérmunkása alávettetik az állami tulajdonnak, másfelől a magántulajdonos állam, mint az egyetlen tőkés, legfőbb termelésirányítóként úgy parancsol közvetlenül az egész gazdaságban, mint ahogy egyébként a sok kis tőkés teszi a maga üzemében. Vagy ahogy Marx fogalmaz, idézem: 'A viszonynak mindkét oldala egy elképzelt általánosságba van felemelve: a munka mint az a meghatározás, amelybe mindenki bele van helyezve, a tőke mint a közösség elismert általánossága és hatalma.' (eredeti kiemelés). Marx szemléletes hasonlatával élve, a nyers kommunizmus kb. úgy szünteti meg a magántulajdont, mint ahogy a nyers nőközösség a házasságot. Újra idézem Marxot: 'Mint ahogy a nő a házasságból az általános prostitúcióba, úgy a gazdagságnak, azaz az ember tárgyi lényegének egész világa a magántulajdonossal való exkluzív házasság viszonyából a közösséggel való egyetemes prostitúció viszonyába lép. Ez a kommunizmus - amennyiben mindenütt tagadja az ember személyiségét - éppen csak következetes kifejezése a magántulajdonnak, amely ez a tagadás.' (eredeti kiemelés). És valóban, a nyers kommunizmus gumibotokkal és puskaszuronyokkal parancsolja az egyént a teljhatalmú magántulajdonos tőkés, az állam fennhatósága alá; a nyers kommunizmusban mindenki veszélyes munkakerülő, aki megpróbálja magát kivonni a bérmunka totális uralma alól. Vagyis: ha a bérmunka kizsákmányolja, elnyomja és prostituálja az egyént, akkor a nyers kommunizmus totálisan kizsákmányolja és prostituálja. (Most írjam azt, hogy a nyers kommunizmus az állammonopolista kapitalizmus legmagasabb foka?) Marx üzeni Kornainak 1844-ből: 'Hogy a magántulajdonnak ez a megszűnése (a létező szocializmusban - én) mennyire nem valóságos elsajátítás, azt éppen a művelődés és a civilizáció egész világának tagadása, a szegény és szükségletnélküli ember természetellenes egyszerűségéhez való visszatérés bizonyítja' (eredeti kiemelés). Láthatóvá vált: a termelőeszközök állami kisajátítása és a tervgazdaság bevezetése nem kommunizmus, hanem a 'művelődés és a civilizáció egész világának tagadása'. Még Marx szerint is.

(Update! Az okoskodás itt folytatódik.)