Az Egyesült Államok 1776-os Függetlenségi Nyilatkozatának híres passzusa szerint minden embernek elidegeníthetetlen joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez. Mindhárom közül pedig a boldogság keresésének joga a legfontosabb. Az eredeti szövegben a >>pursuit of happiness<< kifejezés olvasható, ami a boldogság űzését (keresését, kergetését), avagy a boldogságra való törekvést jelenti. Persze a boldogság űzésének joga távolról sem valamiféle mohó hedonizmushoz való jogot jelent. A boldogság itt annyit tesz, hogy az ember megtalálja a maga helyét a világban. Mert az ember azáltal találja meg a maga boldogságát, hogy megtalálja a helyét. Megtalálni azt a nőt vagy férfit, akit szeretünk, annyi mint megtalálni a helyünket a világban. Megtalálni azt a várost, ahol élni szeretnénk, megtalálni azt a szakmát, amit űzni szeretnénk, megtalálni azokat az embereket, akiket a barátunknak fogadunk stb., annyi mint megtalálni a helyünket a világban. Nem boldog az, aki nem találta még meg a helyét. Az élethez és a szabadsághoz való jog tkp. előfeltétele a boldogság keresésének. Azaz, senkit nem lehet megakadályozni, hogy szabadon keresse a helyét a világban, és ezáltal meglelje a maga boldogságát, senkit nem lehet megfélemlítéssel eltántorítani. Más szóval, senkinek sem lehet kényszerrel előírni, hogy hol van a helye, és hogy mitől kell boldognak lennie. Senkinek sem lehet előírni, hogy kit szeressen, és kit nem, senkinek, hogy hol éljen, és hogy mivel foglalkozzék, hogy kikkel barátkozzon stb. Mindenkinek joga van saját magának keresni a boldogságot. Javaslatom tehát a következő, az új alkotmány preambulumába kerüljön bele: minden embernek elidegeníthetetlen joga van keresni a boldogságot.